szombat
2008-09-20 11:06:33
A visszaszámlálás megkezdődött. Hétfőn 16:00 kanál-leltár; jönnek és leszámolják, hogy megvan-e mind a négy darab kanálvillakés. Hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy kérdezés nélkül itthagyom a parkolóban az autómat, majdcsak kiszabadítom valahogy, amikor visszajöttem.Ma van a jour de patrimoine, (újabban már otthon is kezd divatba jönni), ennek farvizén délben elmegyünk hajókázni: a Parc de la Villette-től indul a hajó, és (Falus Juli szerint) fantasztikus elhagyott régi gyárépületek, üzemcsarnokok között megy a csatornán föl egész Bobignybe, ahonnan aztán egyszerűen visszahoz a 4-es metró. Viszem a nagy gépemet az összes objektívvel.
Itt már megint gyönyörű augusztusi nyár van, a műtermemben, ami déltől telibe kapja a napot volt is tegnap délután 27-28 fok, de szeptember huszadikán ennek már csak tisztán örül az ember (és cserélgeti átizzadt trikóit).
Tegnap este vacsoráztam Ian-nál, angol-chilei származású színigazgató barátomnál. Olyanok voltunk mint két kamasz gyerek: lelkesen mutogatta végig kedvenc lemezeit (a Tharaud nála is a toplista tetején!, amit tavaly itt vettem, és a nagy sikerre való tekintettel apránként az egészet fölnyomtam a blogra). Kb. kétezer CD-je van, nagyon gondosan katalogizálva. Vittem neki a Tomás Luis-t lemásolva. Nagy önuralommal csak két lemezét másoltattam le, alább következik egy kóstoló az egyikből, elsősorban Várady Szabolcs kedvéért. El ne felejtsem, az is nagy felüdülés volt, hogy jóformán egész este angolul lehetett beszélgetni, ami azért nekem mégiscsak sokkal könyebb, mint franciául. Na és aztán jöttek a kedvenc könyvek, úgy persze kicsit más egy könyvtár, ha a tulajdonosa anyanyelvi szinten beszél három világnyelvet. Itt már persze (a klasszikusokon túl) sokkal kevesebb volt a közös ismerős. Végül kaptam egy ötszáz oldalas könyvet ajándékba (franciául!), amit feltétlenül el kell olvasnom. Úgy jött a végzet, hogy amíg a házigazda készítette elő, hozta be a vacsorát, addig beleolvastam a könyvbe, és érdekes volt. Olasz szerző, Claudio Magris: Danube (azaz Duna) című érzelmes utazó-könyve, az összes Duna-menti népről, kultúráról, politikáról stb. Hát egy kicsit majd biztos olvasok belőle.
Most lassan mennem kell hajókázni.
Itt van hát Szabolcsnak (és aki szereti) egyi IGAZI argentin tangó.
Piove En San Telmo - canciones lunfardas, Cuarteto Cedrón