péntek
2008-10-10 20:24:34
Szerdán Párizsban voltunk, reggel mentünk, estére meg már megint itthon... (Napközben persze metróval..)
Elmentem megint Arceuille-be, a Marin nevű fantasztikus, hatalmas képzőművész-anyag áruházba. Alig kívül van a körgyűrűn, a Péripherique-en a Port d'Italie-n egy kicsit túl, és minden a felébe kerül, mint bent a városban, vagy akár Pesten. Tavaly is innen hoztam már haza az üres vásznakat is. Most viszont nagy tétel akvarell-papírt vettem, ARCHES márkájút, ezek kicsit még nagyobb ívek, mint a hozott FABRIANO-k, de nagyon ízlik ez az új méret. Láttam a boldogságot: 850 gramos volt, vastag és gyönyörű. (A hatszáznegyven gramosból azért vettem is egy tízes csomaggal.) Nagy már az önbizalom, hogy ilyen drága papírokat merek venni...!
(Laikusoknak: ez azt jelenti, hogy egy négyzetméter ebből a papírból ennyi súlyú. Összehasonlításul: mondjuk a nyomtatóba való papírok, amit mindenki használ, azok általában 80 gramosak.)
Aztán találkoztam Falus Julival, adtam neki a könyvünkből, és együtt elmentünk a Louvre-ba megnézni a nagy Mantegna-kiállítást.
Hát eddig sem voltam egy nagy Mantegna-rajongó, de most sem lettem. Szokás szerint, hogy dúsítva legyen az anyag kiállítottak mellette kortárs mestereket, akikről vélelmezni lehet, mondjuk, hogy hatottak Mantegnára, vagy ő rájuk. No ebből a buliból nagyon szarul jön ki szegény Mantegna, mert Giovanni Bellini, Rogier van der Weiden, vagy urambocsá' Leonardo úgy nyomják le a nyomorult ünnepeltet, hogy nem sok szeretnivaló marad belőle. Az egyébként is a Louvre-ban lévő Szt. Sebestyén képe nagyon szép, és mondjuk van még három remek képe a kiállításon. (Ezekről persze szokás szerint még képeslapot sem lehet kapni.) Szóval úgy járt a mester, mint kamaszkorunkban a csúnyácska lányok, akik bombázó jó csajokat hívtak meg a házibulijukra, hogy akkor majd ők is....
Az elmúlt pár napban azért készült pár kép is...
Csütörtökön bevásárlás Troyes-ban. Néhány kép a fotóknál!
A Troyes-i kirándulásnak az célja volt, hogy alaposan bevásároljunk, mert az egyik csajnak születésnapja volt tegnap, és a mostanában huzamosan itt lebzselő igen helyes ifjú magyar bölcsésszel, Szabó Marcellel mi főztük az ünnepi vacsorát. Nagy akció volt: kitaláltam, hogy vargánya levest kellene csinálni, és utána a már jól bevált bélszín-steaket kéksajt mártással. A leves receptet A Vojnich küldte. Úgy kezdődött: végy egy kiló sertés-csontot!!! Könnyű ilyet mondani. Vágül egy kis nyers sertés csülökből meg sok zöldségből lett az alaplé, majdnem minden zöldséget kaptunk, még zellert is találtam, csak a petrezselyem gyökér ismeretlen itten. Mondtam is a Palis-iaknak, hogy egyszer próbálják meg a petrezselyem gyökerét nem kidobni: lesz nagy meglepetés, hogy milyen finom! 30 deka vargányát vettem (kilója 34 euro), de a végén úgy összebarátkoztam az árussal a csarnokban, hogy a fizetés után az összes maradék vargányáját is nekem adta, így kb. fél kilóból lett a leves. ELMONDHATATLANUL KURVAJÓ LETT!!! Kérdezték is az itteniek, hogy ez egy tipikus magyar leves, és mondtam, hogy én otthon még az életben nem ettem ilyet, csak vendéglőben. A tejszínnel (!) még egy kis dijoni mustárt is kevertem bele.
A tortát a helybeli cukrásztól rendeltük, javaslatomra Mille Feuille-t, azaz - mondjuk - francia krémes tortát. Az sem volt nagyon rossz. Íme a torta, és az ünneplő sereg, jobbról második Christine, az ünnepelt:
Én meg festettem neki egy jó kis szívmeleg Palisi képet, Párizsban vettem hozzá keretet is:
Eléggé örült neki.