szm.hu   |   BLOG   |   2008   |   11   |   csütörtök
left right
<< Vissza

csütörtök

2008-11-13 17:40:05

Meghalt gyerekkori tanítómesterem, barátom, Bodnár György irodalomtörténész. (Még a temetésén sem tudtam ott lenni, mert még javában úton voltam.) Egy emelettel laktak fölöttünk a Pozsonyi úton, gyerekük nem volt, így aztán a fél életemet náluk töltöttem. Hatalmas könyvtára volt, amit tizennégy éves koromtól megpróbált folyamatosan belémtölteni.
(Nem is tanultam meg soha könyvtárba járni, hiszen egy emelettel följebb minden könyv megvolt. Azóta is tart nosztalgiám a zöldbúrás lámpák halvány fényében derengő könyvtári olvasótermek iránt, évtizedek óta van - Krajcsovics János jóvoltából - egy ilyen igazi zöld lámpabúrás olvasólámpa az íróasztalomon.)
Szóval Bodnár Gyurka. Remek humorú, (azt hiszem) jókedvű ember volt, fanyar iróniával ostorozta a műveletlenségemet, és mindent megtett annak enyhítésére. Azt hiszem literátus embert igyekezett belőlem faragni, még az Európa Kiadóba is beajánlott 19 éves koromban: német nyelvű regényeket kellett elolvasni, és ismertetőt írni róla, hogy miért ajánlom - vagy nem kiadásra. Két próbamunkát csináltam, emlékszem, talán a jelentést egész jól meg is írtam, de olyan marha lassan ment nekem a németül olvasás, hogy a dolog nem volt rentábilis. Sok jeles ember ismeretségét köszönhettem Gyurkának, ha "hírességek" jöttek vendégségbe, akkor mindig hívtak, én meg a sarokban meghúzódva vadul meresztgettem a fülemet. Így találkoztam Örkénnyel, Kondor Bélával, Végh Györggyel, sokszor Juhász Ferenccel, egyszer még Pilinszkyvel is. Gyurka a legnagyobb Kaffka Margit szakértő volt, lóg is a mai napig lakásában egy Kaffka Margit portré, Kondor festette. Az pedig úgy került oda, hogy egyszer rendelt valaki Kondortól egy Kaffka portrét, amit ő akkurátusan meg is festett. Csak amikor jött a megrendelő, akkor derült ki, hogy Franz Kafka portrét kellett volna festenie... Így aztán Kondor a Margitot neki ajándékozta Gyurkának. Később, főiskolásként már "alanyi jogon" is jártam néhányszor Kondornál. Gyurkától tanultam azt az életbevágóan fontos dolgot is, hogy az ember a körmeit csak Sollingeni ollóval vágja. Pár éve nála járván kérésemre még megmutatta az azóta is hibátlanul működő körömollóját. Szakmai munkáit nem nagyon ismerem, nagy Juhász monográfiája nekem persze sok volt, de hogy Juhász hatalmas tehetségű költő, azt ugyancsak tőle tanultam. Belém töltötte Pilinszky egész életművét, áldassék érte az emléke!
Életem első kiállítását ő nyitotta meg.
Drága Gyurka, jó utat!

+ + + +

Fölraktam a Hollán Sándor műtermében csinált fotókat.

Komment írása:

Név*:
E-mail*:
Weboldal:
Öt meg három?*:
Komment*:

designcraft