oresztész
2008-11-22 21:01:01
Tegnap este bemutató a Nemzeti Színházban.Euripidész: Oresztész.
Kezdjük tán az új fordítással: Karsai György és Térey János fantasztikus munkát végzett, az eredmény lenyűgöző. Friss, pergő, ugyanakkor nagysúlyú szöveg született, láthatóan a színészek is nagyon otthonosan mozognak benne.
Nagyon jó este, jó előadás volt. 100 perc. Feszes, dinamikus színház, kiváló színészekkel.
Az új nemzetis szinészekkel kezdeném: Rába Rolanddal Alföldi igazi kincset talált, nagyformátumú, ezerszínű figura, hirtelen nem tudnék olyan szerepet mondani, Cyranótól Lear királyig, III. Richardtól Bicska Maxiig, amit ne lehetne nyugodt szívvel ráosztani. Nagyszerűen vergődik a lehetetlen helyzetben: elegendő-e, hogy Apollón parancsára ölte meg anyját, vagy a maga számára és nem mellesleg az argosziak számára elegendő morális indokkal rendelkezik az anyagyilkossághoz. (Elméláztam az előadás közben, hogy a görögök és az ő mitológiai isteneik valami egészen más kapcsolatban álltak, mint a későbbi isten-utódok és híveik: a görög istenek szeszélyesek és esendőek, egymás ellen intrikálnak... szóval meglehetősen emberi vonásokkal rendelkeznek. És az ő kisded játékaik közepette kell az embereknek élet-halál döntéseiket meghozniuk, az utolsó pillanatig magukra hagyva a szabad akarat nyomorúságával, és persze nagyszerűségével. Ögyes, mondaná Kohn bácsi.)
Péterfy Borit ugyancsak Alföldi hívta a Nemzetibe, és ez megintcsak remek döntésnek tűnik. Lőjetek sort: nagy színésznő válik belőle! Hatalmas, nagyon nehéz szerep. Nagyon megnézem majd úgy a huszadik előadás körül, amikorra pontosan helyére kerülnek a színek és hangsúlyok, és kiismeri ezt a szörnyű akusztikát is. Egyelőre abbani félelmében, hogy nem jut át a hangja a nézőtérre még minden mondatra ráerősít, pedig - mint hallhattuk énekelve ezerszer - normális viszonyok között igencsak pontosan osztja be a hangját, hogy jusson is, maradjon is. Amúgy nagyon tetszett.
Udvaros Dorottyáról (Helené) kell most rögtön szóljak: amit ő tegnap este előadott, azt tantárgyként tanítanám a főiskolán. Hogyan lehet egy nyúlfarknyi szerepet úgy megcsinálni, hogy a nézőnek egy percnyi kétsége sem legyen affelől, hogy az egyik legnagyobb élő magyar szinésznőt látja a színpadon.
Bájos (macskás) könnyedséggel mozog a vériszamos drámák közepette, kétséget nem hagyva affelől, hogy nőiessége, szépsége elegendő indok szörnyű háborúkhoz, és teljesen magától értetődő számára, amikor a bájgúnár Apollón a darab végén társként magával viszi a mennyei hentergésre. Férjét, a nyomorult hülye Meneláoszt egy apró pillantásra sem méltatja mindezenközben. Nem hagy kétséget affelől, hogy ő bizony a hattyúként dugó főisten, Zeusz és Léda lánya, nem holmi szimpla földi cafka...
Apollón szerepében Földi Ádám téves szereposztásnak tűnik, el nem képzelhető, hogy ez a nyálas szépfiú egy emberekkel, emberek sorsával játszadozó isten, annak minden hatalmával és erejével, legfeljebb spenótreklámnak lenne alkalmas: mint a régi viccben: "na látod kisfiam, ilyen leszel, ha nem eszed meg a spenótot..."
Cserhalmi Meneláosza sem telitalálat: tébláboló, értelmiségi figurájáról nehéz elképzelni, hogy ő Spárta királya, aki tíz éven át ostromolta Tróját, hogy a bombázó Helenét visszaszerezze, inkább egy Jancsó filmből ittmaradt szegénylegénynek tűnik, aki semmit nem ért ebből a nagy felfordulásból.
Az Egy phrűgiai szerepében viszont Kulka János lubickolt: humora, bámulatos ritmus-érzéke, gyönyörű beszéde az este egyik kiemelkedő alakítása volt. Nagy, nagy színész. Zseniális választás volt ezt a szerepet ráosztani. (Bár lehet, hogy a darab bármelyik szerepét ugyanígy eljátszotta volna? Könnyen elképzelhető!)
A kar: Nagy Mari, Csoma judit, Murányi Tünde, Szalay Marianna, Gerlits Réka ugyancsak remek volt. Igazi rendezői telitalálat, ahogy bájos hétköznapiságukban hol passzív követői, hol aktív résztvevői a történetnek, úgy mondják a közös kórus-szövegeket, mondjuk nyíltszíni csirkekopasztás közben, hogy az a néző számára is teljesen természetes, hétköznapi kommunikációnak tűnik. Alföldi rendezése remekül bánik az iróniával, Térey szövege kiválóan alkalmas is erre a soha nem erőltetett, mennyei marháskodásra, mely alól persze mindig finoman érződik az igazi vérszag.
Meg ne feledkezzek Blaskó Péter Hírnökéről: ő a nép hangja, az "egyszerű, de becsületes földműves", gyönyörű szövegmondással remek alakítás.
Játszott még a darabban Garas Dezső, számomra nagyon szomorúságosan, egy színészóriás halvány visszfénye volt csupán, fizikailag nem bírt már el Tündareósz apró szerepével. (Rohadt dolog is bír lenni bizony az öregség...) Értem én, persze, ha én rendező lennék, és a Garas hajlandó lenne, hajjaj de osztanék neki szerepet...
Menzel Róbert kortalan, hűvös díszlete nem is díszlet voltaképpen: egy furcsa, geometrizált teret épített, sok lépcsővel, elegánsan eltartva magát a Nemzeti színpadának számtalan ajánlkozó gépezetétől. (A színpad közepén - gondolom technika-adta nyomorúság - olyan magasak a gödörbe vezető lépcsők, hogy a színészeknek nem kis nehézséget okoz a rajtuk való le-följárás.) Az egész előadás finoman, észrevétlenül elegánsan van világítva, mind Menzel, mind Alföldi nagy önmérséklettel távol tartotta magát az oly sokszor látott nagy hókuszpókuszoktól, így aztán nagyot is szól a darab végén Apollón "valóvilágos-diszkós" bevonulása.
Egy szó mint száz: Alföldi első nemzetis rendezése remekül sikerült, isten éltesse mai születésnapján, ami egyébként a Vojnich születésnapja is, holnap majd együtt jól megünnepeljük.
(Jegyet lehet venni a Nemzeti Színház Jegyirodájában (Andrássy út 28. T: 373 0964, és a színház pénztárában, T: 476 688, online: www.nemzetiszinhaz.hu)
A fotók is a színház honlapjáról származnak, fotó: Gordon Eszter