2009-02-28 19:37:13
Készen vagyok, a vállalt cuccot megcsináltam. A gép forog, persze az alkotó nem pihen, jövő héten csinálom a négy extra darabot. Nota bene nagyon szar lenne, ha már abba kellene hagyni. A hátfájástól eltekintve, sőt azzal együtt nagyon jó volt ezeket csinálni: lubickoltam a méretben, a technikában... És hát a körülmények: az életben nem lesz még csak ehhez hasonló műtermem sem.
Szóljanak hát a hála szavai Alföldi Robinak, aki az egész sorozatot kitalálta, aki hívott, és a nagy díszletfestő műtermet rendelkezésre bocsájtotta. Áldassék az ő neve; ez a műsor soha nem jöhetett volna létre...
(Az a pár ember, aki eddig látta, az nagyon oda volt, de persze ki mondaná azt egy ilyen helyzetben, hogy figyelj öreg, ez bizony egy tévedés volt, ezek sajnos nagyon szarok.)
Mindegy, nem tudom mit riszálom itt magam, szerintem izgalmas dolog született, nekem sok, komoly meglepetést okozott. Nagy Miklós ma délelőtt ott fotózott;

azt mondta, hogy csoda látni az ecset mozgásának érzéki gyönyörűségét.
Íme egy részlet példának:


Bő két hét múlva meg lehet nézni: március 19-én 17:30-kor nyílik a kiállítás a Nemzeti Színház előcsarnokában, megnyitja Rényi András.
Parti Nagy Lajos jókedvű ötletére úgy tűnik valami mozgókép-dolog is készül a csoda-műteremről, a képek készüléséről, az egész installáció felállításáról stb. Medvigy Gábor barátomat kértem meg a fényképezésére.
+ + +

Tegnap délután a Ludwig Múzeumban művészettörténészek által szervezett vita, átballagtam a színházból a szomszédba. A résztvevők: György Péter, Baán László (Szépműv. M.) (nincs a képen, mert elkésett), Bereczky Lóránt (MNG), Marosi Ernő (akadémikus), Sasvári Edit (BTM), Horányi (sajnos nem tudom a keresztnevét)...
A vita aktualitását az adta, hogy GYP az ÉS-ben a Vajda kiállítás kapcsán elég szigorú hangon elmarasztalta a Nemzeti Galériát, különösen B.L.-t, sajnos igaza volt. A művészettörténész szakma felhördült, és a legképtelenebb badarságok terjedtek a városban, hogy GYP ezzel a cikkel éppen kinek csinálja a helyet a Galériában. A vitában a legszomorúbb Marosi Ernő volt, hogy egy ilyen nagyszerű, okos, művelt ember ennyi fundamentalista szamárságot beszéljen a Szépművészeti és igazgatója iránti zsigeri utálatból. Nem értek hozzá, lehet hogy valóban, Baán igazgatása alatt nem folyik igazi komoly tudományos munka a múzeumában... minden lehet. De hogy mégiscsak ő és György Péter beszéltek korszerű, mai nyelven, az biztos. Egy példa: Marosi Ernő szerint a múzeum egyetlen feladata az elmélyült kutatómuka lehetőségeinek biztosítása... Hogy a nagy termekben minek kellene történnie szerinte, arra nem tért ki.
Csak hát GyP-vel nehéz vitatkozni, mert nagyon okos, művelt, felkészült, és kiváló debattőr. Engem megint meggyőzőtt.