tavasz!!!
2009-03-28 18:19:02
Két hete, a legnagyobb hidegben úgy döntöttem, itt kellene lennie a tavasznak, és nem húztam többé kabátot. Jó elnyeri jutalmát. (Nem is fáztam túl sokat)+ + +
Forgách Andris találta a Guardianban a hírt.
David Hockney
Főiskolás koromban, a hetvenes évek elején nagyon szerettem. Elbűvölt rajzainak finomsága. Néha azt gondolom, ő volt az utolsó, aki hiteles portrékat tudott csinálni. (Mentségemre: valószínűleg akkor még jó is volt).
Ez a zuhanyzós kép nagyszerű, nem? Ezzel az idióta (zsenális) fekete növénnyel az előtérben.
Most végignéztem egy rakás képét, hát ördögi keze volt-van, de azért - úgy tűnik - van benne álnaív szépelgés bőven. Színhasználatáról is csak elkerekedett szemekkel, riadtan tudnék beszélni...
Persze átmelegszik a szívem, amikor látom a következő fotót: festő (szerintem itt már elmúlt hetven) az erdő közepén felállított állványain erdőt fest. (A festők időként imádnivaló idióták, nem?) Terelőpuli legyek, ha ez nem kamu: elképzelem, amint a jobb alsó képet az avarban hasalva festegeti!
Akárhogyan is, nagy figura Hockney. Itt saját képe előtt áll, azt hiszem a New Tate-ben, azért így hetven fölött egész jól bánik a nagy méretekkel. Hát igen, nagy képet festeni (néha) nagyszerű dolog. Csak sajnálatos módon én nem tudnám hová ajándékozni. Kár.
Vessünk egy pillantást a cipőjére is!!!
Az aktuális történet a Guardianból:
Hockney többször megfestett egy gyönyörű fasort, oszt a minap megint ment festeni, és mit talált? ("Ha egy katedrálist romboltak volna le, bezzeg mindenkinek föltűnne...") És - hangsúlyozza - persze semmi "jogsértés" nem történt.
"I admit they had a perfect right to do this - but it seems sad. If they had pulled down a great church people would have seen and asked questions, but nobody asked about these trees. Nobody asks enough questions any more."
Azért ez elég szörnyű, nem?
Majd talán folytatom, de most el "kell" mennünk a Zeneakadémiára: Philippe Jaroussky koncert!
Hááát.... Látszólag egy haknikoncert: csak francia dalokat énekelt, bánatomra nem volt egy szál barokk sem. De nehogy már fanyalgásnak tűnjenek soraim, fantasztikus koncert volt. A pasi úgy színezi hangját bármilyen magasságon, hogy... (unom már az elragadtatott jelzőimet) Egészen páratlan énekes. Amúgy is aránytalanul vonz a kontratenor hang, különösen a barokk operáknál, van benne valami absztrakt, szublimált, leszűrt gyönyörűség; angyalok hangja, mondanám, ha nem éreznék mögötte valami furcsa, nem evilági erotikát. Tavaly Párizsban sokat vadásztam kontratenor lemezekre, mutattam is nektek annak idején belőle bőven.
Íme egy példa, Carestini: the story of a castrato, "Tu Che D'ardir M'accendi", Aria from "Siface",
Philippe Jaroussky