2009-04-04 22:46:56
Lent voltunk a birtokon, van egy újabb verzió a dráma okára: hogy kimerült a thermosztátban található ceruzaelem. Köztünk szólva fogalmunk sem volt, hogy van benne elem. Soha még (10 éve?) nem cseréltünk benne elemet. Szerelő azt állítja, ő most lecserélte, és remekül működik. Radiátorok nem fagytak szét, a vízcsövek is csak a fürdőszobában, onnan folyt be a szobába is a víz. Úgy tűnik, a csatornások hajlandónak mutatkoznak a háromszázezres csatornaszámlát elengedni, de hát ehhez járul ugye ugyanennyi vízdíj is. Az a víz pedig de facto átfolyt a mérőórán...
És ha már váratlan kiadás. Tegnap gyógytornásztól siettem a Műegyetemre, (előadásra hívtak az építészek), a Hegyalja úton aztán egy katonai teherautó, valami kiálló vassal végighasította az autóm oldalát, kb 400 000 lesz a kár, három elemcsere, dukkózás stb. Nem akartam elkésni, így meg sem álltam, csak amikor az egyetem előtt leparkoltam láttam meg, hogy mit művelt...
Lassan ideje lesz, hogy vége legyen a hétnek.
Tegnap este a jótékonycélú Bátortábor árverésen rendesen fölverték a képem
(2007/1) árát: 400 ezerről indult, és 1 400 000-nél ütötték le. Örültem.
+ + +
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté enyhén szólva is hagymázos dolgokat mondott egy interjúban:
"A kollektív erőszak az a szituáció, amikor a felelősség teljes mértékben megszűnik: ismert ugye az olaszliszkai lincselési eset. Én azt gondolom, hogy ez a fajta bűnözés nem tekinthető csupán adatvédelmi és kisebbségi kérdésnek, az államnak van egy bűnmegelőző funkciója, és van az erőszakszervezeteinek is. Na most, ha van egy bűnmegelőző funkciónk, amit felvállalunk, akkor, ha látjuk a bűnöző profilt, arra figyelmeztetni kell a lakosságot, és világosan nevén kell nevezni. Én nagyon örülök, amikor a kisebbségi biztos és az adatvédelmi biztos bilaterálisan meg akarják oldani a kérdést, de ezt a többségi biztos, azaz jómagam nélkül nem lehet. Mert a magyar társadalom többségének az az érdeke, hogy ha fenyegeti valamilyen specifikus bűnözői csoport, akkor arra hívják fel a figyelmét."
A Szabó Mátéval készült teljes interjú
itt elolvasható.
Azt gondolom, hogy ez az ember nemigen tudja, mit beszél. Utóbb aztán bocsánatot kért, nem is úgy gondolta... Jobb helyeken ilyen helyzetben le szokás mondani (le szokás mondatni)...
Na fogadjunk, hogy marad.