hurrá (?) péntek
2009-05-29 17:08:23
habár felül a gálya, azért a műteremben is dolgozom.Nagy Miklós járt ott vizitában valamelyik nap, csinált is vagy kétszáz fotót, pár látható is a blogjában.
Egy páratlan történelmi dokumentum következik: szemorvosnál, a fantasztikus Littmann Jutkánál jártunk új szemüvegeket csináltatandó. Számomra meglepő megállapításra jutott, amikor panaszkodtam neki, hogy vacakul látok a jelenlegi szemüvegeimmel: hogy ugyanis ezek már (!) túl erősek, fölírt gyengébbet. Mielőtt elkezdhettem volna efölött örvendezni megnyugatott, hogy ez attól van, hogy a kezdődő szürkehályog miatt a szemlencse megvastagszik, tehát erősebb lesz, ezért kell a gyengébb szemüveg. Szóval ilyenek a jó hírek...
Na de, amiért elmesélem, a következő két fotó (iPhone); Vojnich, mint a Csillagok háborúja főszereplője:
Tök csinos, nem?
+ + +
Tegnap este a színházban az utolsó AEGON est, Tóth Kriszta címszereplésével.
fotó: Vancsó Z.
Nekem ilyen fotóra futotta a telefonommal. A középső fehér paca a Müller Péter Sziámi. Remek két óra volt. Megtudhattuk például, hogy Kriszta majdhogynem készre írja fejben a verseit, és csak akkor veti papírra. (Mesélem ezt ma délelőtt Bodor Ádámnak, aki meglátogatott itt a szinházi műtermemben: "Na majd mesélje ezt harminc év múlva..." – mondja. "Régen és se használtam egyetlen szál cédulát sem, most már bizony fölírok ezt-azt, főleg persze ha találok egy jó nevet!, csak az a probléma, hogy aztán később a cédulát nézegetvén fogalmam sincs, hogy miért írtam föl... Aztán néha a homlokomra csapok. Vagy mellé.")
Azt is mesélték, hogy TK és Sziámi egy időben azt játszották, hogy az egyikük küldött egy sort sms-ben, és a másiknak azonnal rímelve kellett folytatni. Sok-sok ilyen versük született, ami aztán mind elveszett persze Kriszta aktuális telefonjával együtt. A harmadik áldozat Szakcsi Lakatos Béla volt, zongorázott is nagyszerűeket. Alföldi a szokásos kedvességével és VALÓDI kiváncsiságával terelgette a beszélgetést. Utána még a büfében örülgettünk egy kicsit, Szakcsi fantasztikus anekdótákat mesélt zenészekről, például Kocsis Zoli híres fényképező memóriájáról. Azt mesélte, hogy egyszer Pécs felé a vonaton egy zeneszerző megmutatta Kocsisnak egy új darabját, a mester végiglapozta és nagyon megdicsérte, majd a másnapi pécsi koncerten a szerző legnagyobb döbbenetére ráadásként hibátlanul eljátszotta a darabot. "Az a szerencséje Kocsisnak – tette hozá bölcsen Szakcsi – hogy ő ugyanígy törölni is tud!" Meg Mozartról volt szó, akinek a fejében annyira készen voltak a darabok, mielőtt leírta volna, hogy "kotta-grafológusok" szerint úgy kottázta le a darabjait, hogy sorban, hangszerenként írta le a szólamokat... Beláthatatlan képesség. Én azért szerényen megjegyeztem, hogy ez egy fantasztikus speciális képesség, de akár lehetne még "cirkuszi mutatvány" is, Mozartot valószínűleg nem csak ezért szeretjük!!!
Nem mondom, mindig kicsit riadtan (és szégyenkezve?) hallgatom ezeket a történeteket a már fejben kész művekről, gondolván az üres vászon/papír előtt álló kétségbeesett percekre-órákra. És ha még van is valami kontúrozatlan izé a fejemben olyankor, biztos annál könnyebb a dolgom, minél kevésbé konkrét az az izé... De mondom, ez körülbelül annyi, hogy – mondjuk – úgy indulok, hogy ennek a képnek fölül sötétnek kellene lennie. No sag' schon! mondaná Mamám.
És az előre elképzelt színekről már tényleg ne essék szó: hogy lehet egy színt FEJBEN előre elképzelni? A fejben szavak vannak, az a szó, hogy vörös, az számomra legfeljebb irodalom. Ha nagyon muszáj lenne, talán föl tudnám idézni, nagyon pontatlanul a kadmium vörös... nem azt nem... de mondjunk egy "egyszerűbb" színt, az angol vörös színét. És akkor mi van? "Ebben a képben majd jó erőteljes angolvörös gesztusok lesznek" – ezt ki lehet jelenteni, csak teljesen értelmetlen, ugyanis egy erőteljes angolvörös gesztus önmagában csak egy ecsetmaszat, nem része egy rendszernek, sok-sok más gesztus, mozdulat, forma stb. rendszerének, amiből jó esetben egy kép felépül...
Szóval annyira szeretném tudni, hogyan kell fejben festeni, de – félek – én már bután halok meg.