málenkij robot
2009-07-23 00:01:34
Édes őrült Nagy Miklósnak nekiadtam letétbe az utolsó nagy hármas képet, amit a színházban festettem. Kisvártatva kiderült, hogy nem fér be a gyűjteményének épített külön épületszárnyba: 8 centivel magasabb a kép. Mindenféle őrültséget kieszelt, hogy pl. berakja a ház lépcsőház-előterébe, olymódon, hogy ellensúllyal-csigákkal felhúzható legyen, ha nagyon útban van... Na a múlt héten megtalálta a legjobb megoldást: kivájja a mennyezetet. És tett követte az elgondolást, megnézhető a blogján.
Ezeknek az őrülteknek érdemes képet csinálni. Hallja, igazán hallja – azt hiszem – a képeket. Mellesleg időnként hihetetlen szép fotókat csinál. Pontos szeme van, illetve fenét, van víziója a világról. Folyamatosan próbálkozik, hogy ebből le is írjon valamit, de mindig belefut a saját közhelyeibe. Persze tudja, így aztán mindig szabadkozik. Merthogy amit képben tud, lát, azt nem lehet csak úgy "átteni" mondatokba. Szakma az is.
Szeretem ezt az embert.
(Édes jó istenem, hogy mondjuk a Darvasi mit tud a nyelvről, a mondatokról... Mondom-mondom-mondom: Virágzabálók! (Úgy tudom már fordítják németre).
+ + +
Vastag napok ezek, csinálom a pannonhalmi Arcus Temporum fesztivál katalógusát, most tartok a 150. oldalnál. Napi tizenkét órában nyomom, így aztán estére már az új szemüvegen keresztül is csak mákostésztát látok a képernyőmön. Arról aztán nem is beszélve, hogy a veseügy miatt naponta négy liter vizet-teát kell megigyak, most már átérzem, milyen lehetett a víz-tortúra. Vojnich ahányszor elmegy mellettem, a biztonság kedvéért belémtölt egy bögre akármit. Érdekes.
+ + +
Tegnap elvitték egy régi képemet. (2004/12)
