Ha én modern művész lennék, micsoda jó kis elméletet tudnék gyártan az idő és az emlékezés, az eső és a gyász kapcsolatáról.... Hajjaj. Pedig csak annyi történt, hogy reggel elkezdett szakadni az eső, és lassan eláztatta a szembenlévő Mémorial de la SHOAH falát. Ja, és szép volt.
Így aztán egész nap ki se léptem a házból, viszont festettem, majd holnap meglátjuk mit. Nagyon nem-ment-nek tűnt a dolog.
Kortárs művészetről jut eszembe, mutatok (Sándor Erzsi megint a forrás) egy igazán szellemes házravetítést:
"We got invited along to do some video mapping projections at a secret festival in the North East of England. The theme and logo of the party was the heart. We spent a couple of weeks in the studio ..." - mondják a szerzők.
Ugyanis végre kezdenek (a jobbak) észhez térni, hogy az épületek falát nem egyszerű (és zavaros) vetítővászonnak tekintsék (ld. Matáv), hanem éppen a ház architektúrájával játszanak el, időnként nagyon szellemesen.