hétfő
2009-10-12 16:26:45
Elrepültek a lányok.
Tegnap délután ők mutattak nekem újat Párizsban: elvittek a Nagymecsetbe.
Valami barátjuk mesélt róla Pesten, átballagtunk hát szemerkélő esőben a túlpartra, a Place Monge mellett meg is találtuk. Valaki figyelmezette őket, hogy vigyenek kendőt, így még itthon ki is próbálták az autentikus viseletet (amúgy persze nem kellett.)
A hely csodálatos, a béke igazi kis szigete, a nagyvárosi bérházak között. A nagy imaterem ajtajában elváltak útjaink, a lányokat egy fügönnyel elválasztott részbe terelték, ahonnan vidám terefere hallatszott. Az én termemben 8-10 férfi imádkozott, igyekeztem egy sarokban meghúzódni; nehéz helyzet, hogy egy ennyire intim helyen-helyzetben ne zavarjon az ember... Egy fiatalember odajött hozzám és kedvesen egy pohár vízzel kínált, és halkan mondta, hogy nyugodtan üljek le a szőnyegre.
Eszembe jutott párizsi barátaim szomorkodása, hogy az utóbbi harminc-negyven évben Franciaországba költözött-telepedett idegenek már nagy ívben tesznek a nagy francia kultúrára, kialakítják a maguk saját közösségeit, nem sok erőfeszítést tesznek az alkalmazkodásra. Az idetelepedett amerikaiak (USA) például a legkisebb erőfeszítést sem teszik, hogy megtanuljanak franciául. (rá is fáznak persze gyakorta, mert például a Louvre-ban egyetlen ismertető tábla, vagy felirat sincs semmilyen más nyelven, csak franciául. Nehéz az intoleraciára panaszkodó franciákat vigyorgás nélkül hallgatni...)
Szóval ezek a betelepültek - mint pl. a törökök Németországban - főleg a saját kis eklávéjukban élnek, és élvezik mindazokat a gazdasági vagy egyéb előnyöket, melyeket számukra ez az ország nyújt. Engem, aki az intolerancia habzásából jövök persze elvarázsol a színességnek és gazdagságnak ez a forgataga, de a helyzet valószínűleg sokkal bonyolultabb. (Mindig eszembe jut Max Frisch ötvenéves mondása: "Az lett itt a nagy baj, hogy mi munkaerőt hívtunk, és emberek érkeztek...!")
Azt hiszem joggal háborítja föl ugyanakkor a franciákat, amikor a Stade de France-ban, a nagy stadionban egy Tunézia–Franciaország válogatott futballmeccsen az (egyébként itt született, és persze francia állampolgár) arab szurkolók tömegesen kifütyülik a francia nemzeti himnuszt.
Nem tudom, hol a megoldás, de gyanítom, hogy ezesetben is a minden lehetséges eszközzel való szociális kiegyenlítés. A tavalyelőtti külvárosi zavargások is persze a legszegényebb negyedekben törtek ki...
És persze azért azt se feledjük le, hogy mi mindennel gazdagították ugyanők azt a nagy francia kultúrát.
Elég érdekes volt a folyosón egy tábla, az aktuális szertartások időpontját jelezheti vidám kis digitális ablakokban, vagy hogy éppen hány óra van a különböző szent helyeken?...
+ + +
Azért dolgoztam is az elmúlt pár napban; megint átfestettem az egyik korábbi képet például:
Csináltam három új képet is; már a helyükön is vannak (persze ki tudja meddig?).
+ + +
Szóval kapta a világ (és így a francia kultúra is) például Ali Farka Touré-t, a fantasztikus Mali gitárost, (1939-2006), az "afrikai blues" mesterét. Például.