csütörtök
2009-11-06 00:25:36
Megnéztük a Szépművészeti Múzeum új nagy kiállítását, a BOTICELLITŐL TIZIANÓIG címűt. Hát azt kell mondjam, hogy a világ bármelyik nagy múzeumának becsületére válna ez a kiállítás. Gyönyörű, gazdag anyag, korrektül, minden sznobos túlzások nélkül megrendezve. Még nyitás előtt mentünk be, (bevittek!), így tolongás nélkül csorgathattuk Vojnich-csal a nyálunkat. Kevés nagyobb boldogságot tudok hirtelen, mint egy gyönyörűséges Veronese kép előtt állni, és szép komótosan végigbogarászni, hogy mit is, és hogyan. Rájöttem például, hogy Veronese gyakran nagyon durva szövésű vásznat használ, és az utolsó rétegeket sokszor nagyon sűrűn rakja föl; ebből is adódik néha kontúrjainak az a furcsa, "malteros" karaktere, és hogy a felületei is sokszor valahogy azt az érzést keltik, mintha kicsit rücskös falra festette volna őket. Jópár igazi nagyágyú, egy gyönyörű Giorgione portré például, egy számomra nagyon szokatlan Boticelli kép, ezt meg is mutatom. Halkan mondom csak, hogy nem vagyok igazi Boticelli fan, de ez a kép bizony remek.
Elhozták-megkapták például a Louvre-ból Tiziano Kesztyűs férfi portréját:
és hát itt van a lengyelek igencsak féltve őrzött kincse Krakkóból (tízévente egyszer, ha kölcsönadják!) Leonardo: Hölgy hermelinnel c. remekműve. Ez előtt is hosszasan áldogál(hat)tunk, hát elbűvölő egy varázsló volt Leonardo is. Ahogy a kis patkánynak a szőre meg van festve, vagy a csajnak az igencsak bonyolult fejfedője, valami fátyol a haját is belefogva van az álla alatt összekötve. Hűvös és tartózkodó kép, mint a Mona Lisánál, itt sem tudod eldönteni, hogy a Mester "kivel van?", nem adja ki magát, elegánsan hallgat az érzelmeiről... Szép, naná, nagyon szép, de mindig van benne valami zavarbaejtő.
Nem tudom elsorolni az összes csodát, van például egy igen szép Perugino portré
És persze a "mieink", a Szépművészeti tulajdonában lévő remekművek is felfényesednek, mint a jól ismert Titiano püspök vagy micsoda-portré. (Nem találtam róla reprót).
Szóval fantasztikus kiállítás, aki teheti hétköznap reggel menjen, nyitásra, megéri.
+ + +
Még ugyancsak tegnap egy könyvbemutató a PIM-ben:
Egy igazi sodrós kalandregény, beágyazva a múlt századforduló színes-élvezetes helyszíneibe, gyönyörű és gazdag leírása például az egykorvolt Tabánnak...
Závada Pali laudálta, őt idézném, (persze csak emlékezetből): "Gyakran kérdezik tőlem az ünnepek közeledtével, hogy milyen új, magyar könyvet tudnék ajánlani, amit a kérdező a mamájának vagy papájának adhatna karácsonyra, aminek örülnének, és el is olvasnák, persze a legjobb az lenne, ha olyan lenne, amit előtte a kérdező is szívesen elolvasna... Nos Kerékgyártó István Trüffel Milánja jó szívvel ajánlható, senki nem fog csalódni benne.."