gyönyörű hóóóó!
2009-12-20 10:48:44
szóval hogyan is van ez a nyilvános naplóírás? Mármint az őszintesége tudniilik. Arról ír az ember, ami éppen a fejében jár, (ezért is ír ritkán az ember, mert gyakran nem jár a fejében semmi.) A privát nyomorúságokról azért mégiscsak mértékkel illik beszámolni: engem is eléggé untat a mások nyafogása. De hát akárhogyan is, nekem most semmi egyéb nem jár a fejemben, mint négy aprócska szó (na, essünk túl rajta!): NAPI 180 GRAM SZÉNHIDRÁT. Azt mondta tanár tegnap, ennyit lehet. Négy hideg szócska. Lehet aztán innentől bonyolultan számolgatni... Egy alma az cca 15 g. Brrr.Gyerekkorom meghatározó vicce, persze apámtól, amikor a háború utáni ínséges években egy nap Kohn és Grün találkozik az utcán.
– Hogy vagy Grün? kérdezi Kohn.
– Ne is kérdezd, rettenetesen. Tönkretesz a munka: ez a zsákhordás, emeletre fel, emeletről le, hát borzamas. A háta szakad be az embernek!
– És mondd szegény barárom, mióta csinálod?
– Holnap kezdem.
Szóval szürreális idők jönnek. Annyira szörnyűnek tűnik, hogy az már érdekes. (kedves Kohn!)
Nnna. Ennyi.
+ + +
ÉS. Karácsonyi duplaszám. Egy hétrevaló csemege benne. Bodor új részlettel a készülő regényéből: még csak ízlelgettem a lapot (pontosabban kerestem a saját képeinket), amikor beleolvastam egy szövegbe, és elámultam a gyönyörűségtől, nézem a lap tetejét, ha csak úgy nem: Bodor.
Károlyi Csaba kétkolumnás interjúja Darvasival. Remek.
"K.Cs. – Szerinted az olvasóid zabáltak már virágot?
D.L. – Folyamatosan teszik. Olykor talán nem is veszik észre. Van egy családi történetünk, az egyik legszebb példám a virágzabálásra, nem is értem, a könyvben miért nem használtam fel. Volt a családban egy fiatal házaspár, fél évet ennél a rokonnál, fél évet egy másiknál időztek, nem lévén saját otthonuk. Aztán meghalt egy nagybácsi, és a fiatalokra hagyott jó félháznyi pénzt. A rokonság föllélegzett, végra saját lábukra állnak az ingyenélők.Éppenséggel 1944-et írtak akkor. A fiatalok pedig átvették a pénzt, és azonmód beiratkoztak tánciskolába, és mire apró tatár lovaikkal teleszaratták a várost az oroszok, már tökéletesen lejtették a polkát, a keringőt, a flamencót. Nyilván virágzabálók voltak. Ahogyan virágzabálás a forradalom, és virágzabáló volt Kossuth is vagy Petőfi is. De Görgey valószínűleg nem volt az. És Deák sem."
stb.
Jut eszembe Darvasiról, a Narancs eheti (ugyancsak ünnepi) számában Radics Viktória nagyon durván elhúzza a Virágzabálók és Darvasi nótáját.
A címszavak: "Geil szépelgés, stílbűvészet, eufemizálás, loghorreás írói önélvezet, harsányan hamis hang"... Tán a cikk utolsó két mondatát idézném még: "ezt az önteltséget és írásmámort nem ellensúlyozza írói alázat. A gazdag ornamentika az írói ethosz hiányosságát pótolja."
Ez nagyon érdekes, ilyen indulatos szöveget már nem lehet komolyan venni. Vajon mitől ilyen mélyen frusztrált szegény Radics Viktória? Nota bene, a Narancsot sem igazán értem, ez a nagy vagányság, az év nagy sikerkönyvéről egy ilyen szarságot közölni az ünnepi számban?
Egy idei párizsi szerzemény következik:
Schubert: Arpeggione Sonata In A Minor, D 821 - 1. Allegro Moderato
Jean-Guihen Queyras, Alexandre Tharaud
Tegnap este Alföldi Robinak nyílt kiállítása a Belvedere Galériában:
Hát nem kicsit változtak a képei... Elképesztő, tehetségből mi fér bele ebbe a pasiba.
(Zongorázni is nagyszerűen tud ám! Híres történet, amikor a szolnoki Mozart/Salieri előadáson – ahol a Liszt Ferenc Kamarazenekar a színpadon élőben játszott – a bemutató után jöttek a kollégák és gratuláltak Robinak, és mondták, hogy azt micsoda zseniálisan játszotta el, hogy mintha ő zongorázna... Alig akarták elhinni, hogy ottan tényleg ő...)
