szerda
2010-02-03 20:52:49
Hétfő este Bárka Színház:Esterházy Péter
Harminchárom változat Haydn-koponyára
Nem biztos , hogy ha ifjú rendező lennék, akkor rávetődnék egy Esterházy darabra... Ifjú rendező akarjon Cseresznyéskertet rendezni. Vagy görög sorstragédiát. (Jól persze azt se sokkal könnyebb, gondolom.) (Rendező: Göttinger Pál.)
Merthogy eredendően minden "mondatból van". Ráadásul nagyon megcsinált, a Mester szép szavával: kiendlizett mondatból van. A mondatokat pedig - ugye - szinészileg "ábrázolni" igencsak nehézkes. A mondatok vannak egymással viszonyban, élénk, feleselő, szakszóval szólva reflektív viszonyban. Ezt a viszonyt ábrázolni, (szájon át kieresztve), ez bizony ellentmond a klásszikus dramaturgiának.
Éljünk egy példával: rövid szerzői utasítás a darab legelején:
"(Sötét van, a sötétnél is sötétebb; talán még a vészkijárat táblák se világítanak, ami mellesleg a Tűzoltósággal megvívott, megharcolt vitákat sejtet; de ezt nem érdemes hosszabban szálazni, hisz színpadi utasítás lévén gyöngy a disznóknak; váratlanul és nagyon hangosan megszólal John Lennon Oh, Darlingja, föltéve, ha a jogdíj nem aránytalanul magas; a zenére vonatkozó megjegyzéseink még csak nem is jelképesek, van a színházban ember, aki ezeket a döntéseket meghozza; legyen; itt volna a lényeg, hogy megdobbanjon a szívünk, egyként indulhatunk a sírás [ zokogás] és a mosoly [vigyorgás] felé; nívós giccs, na; de tényleg nívós; a fölcsapódó fényben ül teljes pompában – csatos cipő, a belső kastélyszolgák ezüstpaszományos kék selyemrockja és paróka, paróka, paróka – Joseph Haydn [a Zeneszerző, nem névrokon; ellentétben a Liszt Ferenc nevű hóemberrel az Örkény egypercesből]; ölében koponya; vagy a hóna alatt, akár egy labda; vagy mellette, kis emelvényen, aranyzsinórral bíborbársony párnán, drága mívű, díszes üvegszekrényven; megdobban a szíve, lásd fennebb, vagyis örömmel, már-már ujjongva hallgatja a sírás [zokogás] határán Lennont a hirtelen támadt csöndben)"
Szóval mi van? Ez egy szerzői utasítás? Satöbbi.
Az egyik főszereplő az Angyal (Ilyés Róbert), elmondja persze ezt a szöveget is (tán Lennon nélkül?, biztos sok volt a jogdíj!). Szóval az Angyal, (a narrátor, vagy a Szerző Hangja), na ő aztán ki-be járkál a jelenetekben-ből, ki-be szerepéből, a többi szereplő életéből, és az éppen aktuális helyzetekből. Sajnos Ilyés Róbet Angyala egy kicsit jólneveltre sikeredett, nincs meg benne az a futbalista ordenáréság például, ami - szerintem - a szöveg szerint benne kellene legyen. Könnyed úrifiú inkább, s így aztán gyakran a szerephez képest súlytalan.
A darab történetét persze nem fogom elmesélni (mivel nincs neki), de megjelenik például Mozart (Telekes Péter), hát ő sem egy szereposztásbéli telitalálat. Harsány, de nem "úgy", pedig... Pedig milyen remek szöveget kapott!
Benedek Miklós Haydn-je jó. Nem könnyű feladat egy közismerten - köznapi értelemben - érdektelen életet élő zseni alakját összerakni, bár szerintem ennél azért több lehetősége lett volna. Az öreg, faggyústekintetű Mestert remekül hozza, de az élete egyetlen szeretőjével való szerelmi lángolásból még a füstszag sem igen csapja meg a nagyérdemű orrát. Nota bene ebben a szerelme tárgyát megszemélyesítő Polzelli-t alakító Réti Adrienn sem segít, kábé annyi erotika van benne, mint egy tányér rántottlevesben.
És ha már szex, nem értem, hogy a csábító női kart miért kellett aligserdült, (bocsánat) csúnyácska lánkákkal megtölteni? A szövegben ugyanis érzésem szerint bőven van vérbő, legfeljebb néha nincs aki magára húzza.
Kálid Artúr Hercege remek: kellőképpen ostoba, ha kell, ugyanakkor elegáns, léptékes marha, szóval mindig JELEN VAN.
Aki aztán egy percre sem jön zavarba sem a csikicsuki helyzetektől, idézetben-idézetektől, az a Haydn anyját játszó Lázár Kati. Remek.
Ugyancsak érdekes és hiteles a Haydn a temetés után nem sokkal titokban kiásott és már kissé bűzlő hullájáról a fejet tudományos vizsgálatok céljára lenyiszatoló és elrabló Rosenbaum házaspár párhuzamos játéka, remek és jól kihasznált lehetőség a teljes abszurd megmintázására (Kardos Róbert, Parti Nóra).
Mindent egybevéve az első felvonás nekem kicsit hosszúnak tűnt, a második részben aztán felhőtlenül remekül szórakoztam.
Értékelésem 4 Macisajt.
(Nemzetközi sikert jóslok a darabnak.)
+ + +
Tegnap este Provence-i nosztalgia vacsora nálunk a szeptemberi csapattal. (EP-ék, PG-ék, és akinek a házát bitoroltuk: Széchy Zsuzsa barátunk).
Előétel: avokádó diós krémsajttal
Csirkemell, reszelt almával és sok füstölt sajjtal sütve, egybesült lilahagymával, sült répával, (nem diétázóknak gyönyörű tepsiben sült krumplival)
Desszert: yoghurtos dióval töltött sült alma.
És a krumpli hijján mindez mily' szénhidrátszegény!
Jófajta vörös borok.
+ + +
És most zene! Tegnap kaptam ifjú muzsikus baráttól:
Arvo Pärt: Sarah Was Ninety Years Old
(kicsit hosszú, de érdemes meghallgatni!)
És ugyancsak tegnapi szerzemény, Glenn Gould, Bach: Goldberg variációk (az "öregkori" felvétel)