Mélységes mély a múltnak falikútja
2010-02-18 14:37:19
Különös "gyászmunka": Vojnich a szülei lakásában talált-örökölt rengeteg cucc között próbál – nota bene lassan két éve – rendet vágni, én a valahavolt stúdióm maradványai selejtezésében nyűglődöm. Az én dolgom talán egyszerűbb, könnyebb szívvel dob ki az ember tegnap még milliókat érő gépeket, ezerszám gyártott Coca-Cola reklámokat... Ez inkább technikai nehézség: találni őrülteket, akik ingyen elvisznek levilágító-gépet, hatalmas automata (tekercses) filmhívót, színes analóg proofkészítő-szerkentyűt, mint a dédmama levelezését, vagy apu harminc éven keresztül naponta vezetett "kiadás-naplóját".Irigykedéssel vegyes borzongással nézem Vojnich sok-sok gyerekkori, középiskolás és főiskolás rajzát, ezek az évtizedek viharai során végig az atyai-anyai lakásban, mappákban lapultak. Én a jónéhány költözés során gyakorlatilag mindent kidobtam; persze nem is volt ennyi, hiszen a középiskolás éveket még amatőr színjátszással meg görkorcsolyázással töltöttem, míg VE már javában a kisképzőben nyomta az ipart.
Az első ismert Vojnich opusz (Mamika elrakta!), a dátumból kiderül, hogy ötéves volt!
(12,8 x 9,8 cm, akvarell, papír)
Ugyancsak a Mamika-archívumból való a következő lap is, 1968-ból (Jézusom, én már főiskolás voltam), ő nyolcadik általánosba járt! (cca 20 x 30 cm, tempera, papír)
Előkerül ilyenkor persze a már közös életünk néhány bugyra is, ma reggel éppen Nóra 8-9 éves festményeit találta meg. Pontosan nyomonkövethető, hogy ezidőtájt apja csendéleteket festett. Emlékszem egy alkalomra, amikor egy (nota bene kissé ittasan érkezett) képvevő azzal az ötlettel állt elő, hogy ő inkább a gyerek falra tűzött képét vásárolná meg. El is lett küldve jó viccesen a jó vicces anyukájába.
Ahogy most ezeket az édes kis képeket nézem, lehet, hogy egyáltalán nem viccnek szánta?
(A képek mérete: kb 21 x 30 cm, olaj, farost) 1996
és jön már az enteriőr is..! (És hol volt még ekkor a Váli? Tán javában zsidótemetőzött)
(helyesbítés, megnéztem, már 5 éve műtermeket festett!)
+ + +
Ugyancsak egy múltbéli relíkvia, mailben kaptam valakitől, aki valahol a hálón találta: egy hanlemezborítóm a nyolcvanas évekből... Ez bizony még semmi kompjúter!
(a hanglemezborítók – tisztelet a kivételnek – a lakklemezek eltűnésével el is vesztették nagyjából grafikai igényességüket.)
Ez már a CD változat.
(a tipográfiára nagyon nem vagyok büszke, mentségül annyit, hogy abban a múltszázadi időkben drága fiatal barátaim, még úgy készültek a feliratok, hogy az abc-nként laborban lenagyított és szétvágott betűkből ragasztgatta az ember össze a feliratokat, és azokat újra lefotózva, nagyítva rakta össze a tipót!)
+ + +
Holnap (pénteken) délután 17-19 óráig a radiocaféban, a szinkrontolmács c. műsorban Kóczián Péter és Rangos Katalin kérdéseiről-re fogok beszélgetni Bojár Gáborral. Bojárt én több okból nagyon tisztelem: ő találta ki és alapította a Graphisoft céget, a mai napig világszerte az egyik legtöbbet használt építész szoftver, az ArchiCad kifejlesztőjét. Tisztelem azért is, mert minden politikai-gazdasági megnyilatkozásából a tisztességet, józanságot és a szellemi szabadságot vélem hallani.