vasárnap?
2010-05-16 18:45:31
érdekes idő van, ember ki nem teszi a lábát önszántából az otthonából.Megint idézhettük volna a múltkori bloggert ("úristen, átaludtam a nyarat?)
Esküszöm, külön hétbaromsága rovatot kellene nyitni.
(Megmutattam Nórának, visítva röhögött!)
Részlet egy kiállítási meghívó angol oldaláról:
The Directorate of Fejér County Museums
& the King Saint Stephen Museum
cordially invite you and your family
to an exhibition of painting (sic!) made between 2007-2010 by
László Fehér
WINNER OF THE KOSSUTH PRIZE
to be held on May 29, 2010 at 3:30 p.m.
at the Csók István Gallery
(...)
The exhibition will be opened by poet
Ferenc Juhász winner of the Kossuth Prize.
Szerintem – ha már King Saint Stephen Museum – az lenne az igazi, hogy
Leslie White és Frank Sheperd winner of the Kossuth stb. És miért nem Steven Kiss Gallery?
Mint az Oscar gálán: the winner is...
+ + +
Tegnap megnyitottam Váli kiállítását a Belvedere Szalonban.
Az ötlet (pláne dicsekvésileg) nagyon jó, hogy a közgyűjteményekben található képeket megmutatni. (Szerény ötlettel én is hozzájárultam, hogy ha már, akkor legyen a kiállítás címe: Láthatatlan képek, hiszen a múzeumokban lévő képeink szinte kivétel nélkül raktárak mélyén porosodnak.)
Nekem főleg az volt a nagy öröm, hogy néhány régi kedvencemet viszontláthattam. Mutatom:
és az egyik legkedvesebb, Az ékszerkereskedő vasárnapja
Amúgy a kirakott képek mennyisége tűrhetetlen, igaz, sugallja, hogy szerzőnk egy nagyon-nagyon-szorgalmas MAGÁNYOS ÓRIÁS (copyright: Ungvári Tamás). Sok-sok remek kép, és retrospektivitása jó ellenszere a Váli-kiállítások rendezőjét (és nézőjét) mindig fenyegető monotóniának. Százhetvenhárom kép! Megnézhetetlen, befogadhatatlan. Óriás-kiállítás, igen.
+ + +
Ha valaki esetleg ráér, holnap (17-én hétfőn) este 7-kor Martos Gábor fog beszélgetni velünk (VE+szm) a Nyugati téri Alexandra Könyváruházban.
+ + +
és végül, itt az igért Szilágyi Ákos vers:
(köszike)
ki vagy te ó szép Köszike
nyelvünk őszében őszike?
honnan jössz? nékünk mit üzensz
túlvilágról mint extraszensz?
ki vagy te édes Köszike?
versembe minek jösz ide?
mit kérsz? mit tüleksz? mit tolaksz
létünk házában hogyha laksz?
ki vagy hát édes Köszike?
vadonban riadt őzike?
hova szöksz? – úgysem menekülsz
szótárba h’egyszer bekerülsz!
köztünk a helyed Köszike!
mit számít: nyelvünk megszok-e!
megszok nem szok meg hát aztán?!
törvényen kívül helyez tán?
ne bántson téged sarj – szike!
nyelvünk kertjében csőszike
ki lenyes fattyként kacsokat
annyit se mondván: „bocsika!”
lelkemnek mely ma oly kusza
tápláló édes kuszkusza!
nem kérdem többé: qu’est-ce que c’est?
szép szó – közlések eszköze!
Istennek annyi barma van –
szeretlek immár bármi van!
ne legyen tőlem idegen
semmi odakinn s idebenn!
légy ami lennél – hű tükör
melyet a lélek örököl
benne mutatva meg magát
annak ki tükör által lát
az élet lepergett nyuszika!
aludj el most már – puszika!
ne keresd volt-e ész-oka –
jó volt elég volt – köszike!