Nagyon nem részletezném, mondom a helyzet állását ma: készen van a fűtés-szerelés, az egész lakás ki van festve, és KI VAN TAKARÍTVA! A takarításért végtelen hálával tartozom a La Fiesta Catering tulajdonosának, Kovács Laci barátomnak, aki már a selejtezett cuccok elszállításában is pótolhatatlan segítséget nyújtott. A kivantakarítvá-t azért kicsit részletezném, egy hétfős csapat, mint egy buldózer szántotta végig a körletet; minden, ajtó-ablak-bútorok-polcok le vannak mosva, az iparosok után maradt minden kosz eltüntetve, az ablaküvegek is csiilognak, szóval gyönyörűséges. Tegnap reggel 7-től asszisztáltam a nagytakarításhoz; megint megállapítottam, hogy minden munkához intelligencia kell. Egy évtizede itt élő román asszony vezényelte az akciót, nagyszerűen. Kedvesek voltak és jókedvűek, még ebédet is kaptam!
Jövő héten épül már az új képtároló polcrendszer, ha elkészült, akkor lehet az összes képet visszahordani... Nagyberuházásnak már csak az új fürdőszoba van hátra, de Nóra már azt is kitalálta, "csak" meg kell már az egészet csinálni.
Közben persze a Főtáv, akiről leválunk mindenféle vérlázító hangú közleményben-levélben folyamatosan fenyegetőzik. Nem nagyon részletezném, a helyzet most úgy áll, hogy a három tulajdonos közül az egyik, a kicsi, földszinti lakás tulajdonosa az utolsó pillanatban meggondolta magát (2 éve megegyeztünk!), hogy ő mégsem akarna leválni. Most úgy néz ki, hogy mi (a két másik - 86 %-ban – tulajdonos) vagy kifizetjük ezeknek az új központi fűtését, vagy végeérhetetlen csatába kezdünk a Főtávval, mely csatában úgy viselkednek, mint a legrosszabb kommunisták.
Csak egy példát mondanék: ha valaki le akar válni a távfűtésről, akkor a törvény szerint legalább olyan komfortfokozatú rendszert kell építenie helyette. Tehát azt írja a Hivatal, hogy a központilag vezérelt minden szobában működő villanyradiátort nem fogadják el. Miért is nem? (Mi persze (a két nagy lakás) lakásonként rendes, kazános központi fűtést csinálunk, de harmadik lakásba ne a mi költségünkön kelljen már pl. a gázt bevezettetni, kazánt venni, rendszert kiépíttetni stb. És most úgy néz ki, hogy bizony pedig így lesz...)
Amúgy az már önmagában bájos, hogy a leválás feltételeinek teljesítését – a Fővárosi Önkormányzat rendelete szerint – az ellenérdekű fél, az elhagyott kedves (FŐTÁV) feladata ellenőrizni, és a hűtleneket halálba szopatni. Ameddig (hónapokig alkalmasint) ők az új rendszert el nem fogadják, (if ever!) addig nekünk az egyéb, leválásból adódó költségeken túl biztosan, (nyáron is!) fizetni kell az un. alapdíjat.
Na nem folytatom, mert... (vértolulás)


+ + +

Persze volt sok jó esemény is a héten. A 2000-ben, Bojtár Bandi hetvenedik születésnapjára csináltunk meglepetés számot... Részlet a lap hátsó borítójáról:



A többit tessen a lapban megtekinteni!

+ + +


(Krajcsovics Éva és Varga Mátyás)

Szerdán elmentem mégegyszer megnézni Krajcsovics Éva kiállítását. Nagyon-nagyon szép anyag. Persze fotózhatatlan, (különösen iPhone-nal);
Ezt a képet a Hollán Sándor vette meg!:




+ + +

Aztán csütörtökön AEGON-est a Nemzetiben, ezúttal EP, M. Tóth Géza és Oláh Kálmán. Fel volt adva a lecke a filmes fiúnak rendesen, aki remek humorral és kellő autonómiával állta a sarat.

+ + +

Péntek: Pannonhalma. Az új kosarasdombi étterem puccos avatása. Ezúttal is EP-ékkel együtt mentünk. Vojnich hősiesen vállalta a hazavezetés keserveit, mi meg az Infusion nevű bor, más elágazó szeszek mértékletes fogyasztását.
És végre láttam a kiállításomat is, a sentimental selection-t. Varga Mátyás hibátlanul megrendezte nélkülünk is, örültem. A végén megint (francia barátokkal együtt) a nyúli Szélfiai-ban kötöttünk ki, unalmasan megint báránybordát fogyasztottam. Nem tudják elrontani.


+ + +


Tegnap pedig – háromkor a nagytakarítás közepén ellógván – délután barátoknál kertiparti.
Két fontos dolgot akarok mesélni. Az amadindás Rácz Zolival azt játszottuk, hogy ő eltapsolt egy adott ritmust, megmondta, hogy az hányas metronóm, (hány ütés percenként) és én aztán ezt a telefonomban lévő metronómmal – leesett állal – ellenőriztem. A 132-est például álmából fölkeltve is pontosan tudja. Őrület. Azt magyarázta, hogy vannak kedvencei (!), de általában egy adott zenedarabhoz társítva tud magában egy egy frekvenciát felidézni.
Sárvári Enikő letöltött Zoli iPhone-jára (aztán persze én is azonnal!) egy "Soundrop" nevű kis ingyenes programot, amivel fantasztikus Steve Reich imitációkat lehet produkálni. Nem igazán tudom elmesélni, olyan, mint az őskorban a kompjúteres teniszjáték volt, csak itt te húzod be (vagy törlöd ki) a vonalakat, ahonnan a kis golyócsák hangot adva visszapattannak... Tök jó játék.
Nagy derültséget keltettünk, amint a társaság közepén egy-egy telefonnal a kezünkben próbálgattuk Zolival. A különbség tán az volt, hogy ő folyamatosan a füléhez tartva csukott szemmel hallgatta, én meg vadul néztem az én golyócskáim pattogását.
(Mielőtt teljesen hülyének néztek, tessék kipróbálni!)