Jelentem, nyaralunk. Balatonkenese. Mint már évek óta: same team, same place, same weather!.
Tájfun, eső, özönvíz, még a szunyogok se bírják. De kitartunk. No pasaran.
Hiszen miért is megy az ember nyaralni: feltöltődni úgy fizikailag, mint lelkileg, (úgy/mint: copyright: Bereményi) esetünkben ugye elsősorban vizuálisan.
Lássuk hát, miből dolgozunk.
(Kerékgyártó Pisti határozott kérésére közlöm, hogy a felvételek nem az ő házában készültek – nota bene ezt a kastélyt viszont ő választotta nekünk kibérlésre...)
a tapétára ragasztott terméskő egészen unikális ötlet
a könnyen elérhető kémény-nyílás
na abbahagyom, csak még a szputnyikos lámpát hadd...
+ + +
Ülünk itten, mint egy választássi irodában: 4 ember, 4 laptop. Radnóti itt röhög mellettem, kérdem miért? Mondja, hogy kiállítást nyit hamarost Halas fotográfus Petri portréiból, és a meghívót recenzálja Takáts Feri imígyen:
Kedves Sándor!
Az M & M Galéria honlapja imígyen aposztrofálja becses személyed:
"a kiállítást megnyitja radnóti sándor esztéta • the exhibition will be
sándor radnóti esthete"
Hogy az "opened" lemaradt, hagyján. Nagyobb baj(om), hogy az angol nyelvben és a brit "dekadencia" (Nineties) kultúrájában otthon levőknek az "esthete" szó nem a "művészetfilozófust" juttatja eszükbe, hanem a következőket: szandál, lila sál a nyakban, abszint, kóristalányok és/vagy homoszexualitás, katolicizmus, önkéntes nyomor és korai halál. Egyiket sem érzem rád jellemzőnek. Van, persze, aki szereti a jelzőt, például Réz András következetesen esztétaként iratja ki magát meghívókra, plakátokra, stb. Ennek persze az ő esetében megvan a maga önkéntelen komikuma.
+ + +
Lefelé jövet (még szép időben!) Szóládon is jártunk, ez itten Sándor unokám:
meg egy portré (Juli csinálta) Sándor nagyapjáról