<< Vissza

fááááázooom!

fááááázoooooom!
Hideg van, fúj a szél. Ősz. Végérvényesen.
Viszont szeptember, tehát még nem fűtünk. Még viszontabb a segge befagy az embernek. Ahogy itten ülök a műteremben: farmer, alatta pizsamanadrág, trikó, hosszúujjú pulóver, fölötte a vastag, kapucnis YALE pulóver, zakó, plusz derekamra pokróc… És intenzíven fázom. Szerintem itt nincs több tizenöt foknál. Rémes.
Kotorászom az ittkészült fotók között, gyönyörű napsütöte képek. Fölrakom őket a fotó-dobozba, megtévesztően gyönyörű idő van rajtuk. A párizsi három nap csodás meleg nyár volt. C'est fini. Most tél van, és csend és halál hideg.

No mindegy, mesélek Párizsról. Parti Nagy Bíró Krisztával megérkezett, (meg én is), nagy ajándék: Kriszta soha nem járt még Párizsban! Mire találkoztunk már schnellben letudták a kötelező kűröket, bár a Notre Dame-ba már együtt mentünk. Gyorsan átvonszoltam őket a jobbpartra, szerelmetes Marais-mba. És ott aztán… Mutattam az egymásba nyíló udvarokkal összefűzött házakat, hogy anno a zsidók szombaton is kimehessenek a házukból, és mégsem legyenek az utcán, hiszen az tilos. Megvolt a Place des Vosgues is, Musée Carnavalet, azaz a Sévigné palota, legalább kívülről, A világ legszuperebb könyvesboltja, ahol mindent harmadáron lehet kapni, a Rózsafák utcája, a Rue des Rosiers a kóser pizzériáival, ittunk calvadost a Rue Saint Paulon, és végül úgy alakult, hogy (Esterházy Marcell tavalyi szép szavával: "ez apátok menzája", mondta a lányaimnak:) A Louis Philippe-ben kötöttünk ki. Én nyolc éve járok oda, az étlapja nyolc éve nem változott. Ahogy az aranycsapat edzője, a legendás SebesGusztibácsi mondta volt: "nyertes csapaton ne változtass!". Lajost rábeszéltem a vargánya-szószos sült kacsára, Kriszta boeuf bourgignont majszolt, én a Plat du jour mellett maradtam: borjúsült ugyancsak vargánya szószban, confitált burgonyával. (Kiskorúaknak: az olyasmi, mint a rakottkrumpli, csak tán még jobb.)







Másnap délben pedig Kajtár Anna keresztlányommal és barátjával ebédeltem, (ők Kanadából jövet pár napig Párizsban), hogy-hogynem őket is a Louis Philippe-be vittem. Ld fent.




Este aztán a Magyar Intézet. Gyönyörű tetőteraszon előtte ittunk egy bögre rosét.












Az est maga felejthető: hosszú beszélgetés a Jelenkor történelméről, csak a végén melegedett át a dolog, amikor PNL verseket olvasott, és Jenei Zoli ugyanazokat - amennyire én meg tudom itélni - nagyon szép francia fordításban.



-   -   -



Másnap délelőtt a Louvre, persze a péztárnál derül ki egy óra sorbanállás után, hogy az olaszokat kivéve minden terem zárva van, ki tudja miért..? Mindegy egy félnapra valót azért ott is találni.
Egy képet mutatok:



Szerzője Carlo BRACCESCO, milánói származású Liguriai festő. (1478-1501)
Egy triptichon középső táblája: L'Annonciation (angyali üdvözlet)
A nevét sem hallottam soha. Zseniális a zuhanóbombázó angyalkával.
(iPhone fotók)




Az autóm két napig (napi 26 €-ért!) a Cité des Arts alatti garázsban aludt, én barátoknál.

Azóta újra "itthon". Ma (vasárnap) ebédre életem második pacalja: calvadosban megszuttyantott, hagymával, fokhagymával, répával fehérborban főzött remek dolog volt. Philippe főzte! Mutatom.

Az előétel fokhagymás-citromos-fűszeres reszelt répa:




és utána a tripes, a PACAL!







Ebéd után pétanque-oztunk, éppen csak sikerült megnyernem (!), amikor eleredt az eső.
Oszt most hol esik, hol süt, meg sokat fúj.

Kommentek: