Szolgálati közlemény: az előző híradásokkal szemben (a múzeum változtatott persze)
a kiállításom november 6-án, szombaton délután 17 órakor nyílik a Győri Városi Múzeumban. (Majd még persze szólok.)
Hazaértem hát.
Hajnali köddel búcsúztatott Champagne. (barátaim meg hálóköntösökben integettek a hajnali mínusz négy fokban!)
Végül egyben hazajöttem, 1500 kilométer; kellemes volt az út, reggel nyolckor indultam és este fél tizenkettőre itthon voltam.
Másnap délelőtt íz óra tájban beültem az autómba, hogy átporoszkálok Juli lányomékhoz; a Bartók Béla útról fordulnék be a Villányi útra, csak hát bágyadt gyalogosok kolbászolnak kereszben a zebrán: megállok, menjenek. Amikor elfogynak, indulok tovább, a buszmegálló felé azonban újabb emberek rohangásznak keresztbe, sőt még egy öregúr (minden bizonnyal kortársam!) is totyog bizonytalanul a járdaszegélyen, intek neki, menjen csak nyugodtan. Mindeközben a hátam mögül egy szőke úriasszony hatalmas Lexusának kormánya mögül élesen hadonászva ráül a dudára, hogy takarodnék már tovább. Szép komótosan leállítom a motort, kiszállok, és hátraballagok, és kérdezném, hogy kiscsillag, mi is a probléma? Ekkor letekert ablakán keresztül a bájos szőke asszony habzó szájjal küld el a jó rohadt kurva édes anyámba, hogy mit szórakozom én….
Tényleg hazaértem.
Az általános rosszkedv kiöntését blogban hagyjuk N. barátunkra.
(Ha) ezt az országot építjük, nem inkább...?
Csak a mai történet: az Alkotmánybíróság (kormánypárti többsége ellenére) egyhangú döntéssel hatálytalanított egy jogsértő törvényt. A válasz, (elhangzott, nyilvánosan), akkor megváltoztatjuk az alkotmányt, elvesszük ezt a jogkőrt, és újból benyújtjuk ugyanazt a törvényt. Tudod Judit a régi mondás: sokan belepisilnek az úszómedencébe. De nem a trambulinról! De ma itt ezt is lehet. Lehet hogy nem elég a szellemi fegyelmem, de ezektől nagyon rosszkedvem lesz.
Azért ilyen helyzetek Franciaorszàgban is böven megeshetnek veled. Màr csak az illuzio elkerülése végett...bocs!
Judit