egy egyszerű szerda
2010-11-18 23:53:41
Végre üzemszerűen működöm
Reggel 7: vekker, uszoda, 9-1/2 10-re már a műteremben vagyok. Világos, napsütötte napokon elképesztően zagyva, rózsaszín fények, borús időben a helyzet kicsit jobb: akkor nem süt rá a nap a szembenálló új, vörös hatemeletesre, viszont három óra után már nem lehet dolgozni, olyan sötét van. Így aztán szűkítem a reggeli kávé, levelek, muszájtelefonok, tengés-lengés, szóval az üzemi hőmérsékletre turbózódás idejét, maradna még egy-két világos óra.
Átfestettem a Franciaországban festett képek közül hármat; az elsőt majdnem kidobtam már, de tettem egy kisérletet, most ilyen (volt-) lett.
Egy másik (2010/14) kép sem kerülhette el sorsát, nem tudtam megbékélni azonos hangsúlyú szőnyegszerűségével:
A 19-eshez csak kicsit nyúltam, igyekeztem még csendesebbre csinálni:
- - - -
Esténként kultúresemények (elágazó vacsorákkal és szeszekkel): kedden Havadtői Samu szép lírai kiállítása a Balaton utcában, (B55 Kortárs Galéria, bevallom, most jártam itt először, tágas szép terek), Alföldi Robi nyitotta gondos szép szöveggel.
Tegnap este pedig az édesBodor könyvbemutatója az elmúlt három évben az ÉS-ben közölt tárcáinak kötetbegyűjtéséből:
(Bodor Anikó szokásosan szép borítója)
Sárközi Bence, a Magvető főszerkesztője és Parti Nagy beszélgettek a Mesterrel. Mindig elképeszt Bodor látszólag odavetett, kicsit dadogós mondataiban mindig milyen pengeélesen fogalmaz, még akkor is, ha marháskodik. Ezek a tárcák az Utunk c. lapban jelentek meg. Jó ideig ez volt Bodor egyetlen jövedelemforrása, hiszen büntetett előéletű, politikailag megbízhatatlan személyként a takarítónői álláson kívül semmilyen más posztot be nem tölthetett, ahhoz meg saját bevallása szerint nem volt kedve. Így aztán maradtak a tárcák, amiket a lap minden további nélkül mindig le is közölt: "a cenzúrával soha semmi dolgom nem volt, nem tudok róla, hogy bármikor egyetlen sorom megjelenését megakadályozták volna. Könyveim kéziratai persze évekig vártak a kiadásra, de ez abban az időben általános volt." Hát igen, ahhoz a cenzoroknak sokkal műveltebbnek, vagy kifinomultabbnak kellett volna lenniük, hogy a Bodor novellákon fogást találjanak. Talán Az Eufrátesz Babilonnál, ahol a papát elviszi a rendőrség, az talán akkor, ott csak nem jelenhetett meg? Na ezt majd jól megkérdezem. Parti Nagy boldogan és ízesen "szakmázott", (ő szerkesztette ezt a kötetet), nagyon bírom, amikor írók beszélnek lelkesen más írók szövegeiről: hiúzként figyelek, hogy mi mindent hall ő, amit én esetleg nem…
– – – –
(amúgy meg fortyog a mocsok körülöttünk napról napra, a mai Heti Válaszban a bécsi Lendvai Paliba rugdosnak bele útszéli és hazug módon.
ezt írtam ma erről barátaimnak:
Én is végigolvastam a Heti Válasz Palira vonatkozó kis aljasságait, és végig az volt az érzésem, amit S. is írt, hogy aki nem élt abban a bájos rendszerben, (pl. a gyerekeink), annak fogalma sincs, hogy bizony számos tetű alakkal szóba álltunk így vagy úgy az évtizedek során, és ha ma az akkori "szóbaállásunkról" korabeli elvtársi feljegyzést olvasnánk, olvasnának gyerekeink: igencsak égnek állna tőle a haju(n)k. Hogy egyáltalán bármi közünk lehetett ehhez az egészhez. Jelentem: volt. Ha tetszik, ha nem.
A Heti Válasszal pedig soha többé nem szóba állni!
Reggel 7: vekker, uszoda, 9-1/2 10-re már a műteremben vagyok. Világos, napsütötte napokon elképesztően zagyva, rózsaszín fények, borús időben a helyzet kicsit jobb: akkor nem süt rá a nap a szembenálló új, vörös hatemeletesre, viszont három óra után már nem lehet dolgozni, olyan sötét van. Így aztán szűkítem a reggeli kávé, levelek, muszájtelefonok, tengés-lengés, szóval az üzemi hőmérsékletre turbózódás idejét, maradna még egy-két világos óra.
Átfestettem a Franciaországban festett képek közül hármat; az elsőt majdnem kidobtam már, de tettem egy kisérletet, most ilyen (volt-) lett.
Egy másik (2010/14) kép sem kerülhette el sorsát, nem tudtam megbékélni azonos hangsúlyú szőnyegszerűségével:
A 19-eshez csak kicsit nyúltam, igyekeztem még csendesebbre csinálni:
- - - -
Esténként kultúresemények (elágazó vacsorákkal és szeszekkel): kedden Havadtői Samu szép lírai kiállítása a Balaton utcában, (B55 Kortárs Galéria, bevallom, most jártam itt először, tágas szép terek), Alföldi Robi nyitotta gondos szép szöveggel.
Tegnap este pedig az édesBodor könyvbemutatója az elmúlt három évben az ÉS-ben közölt tárcáinak kötetbegyűjtéséből:
(Bodor Anikó szokásosan szép borítója)
Sárközi Bence, a Magvető főszerkesztője és Parti Nagy beszélgettek a Mesterrel. Mindig elképeszt Bodor látszólag odavetett, kicsit dadogós mondataiban mindig milyen pengeélesen fogalmaz, még akkor is, ha marháskodik. Ezek a tárcák az Utunk c. lapban jelentek meg. Jó ideig ez volt Bodor egyetlen jövedelemforrása, hiszen büntetett előéletű, politikailag megbízhatatlan személyként a takarítónői álláson kívül semmilyen más posztot be nem tölthetett, ahhoz meg saját bevallása szerint nem volt kedve. Így aztán maradtak a tárcák, amiket a lap minden további nélkül mindig le is közölt: "a cenzúrával soha semmi dolgom nem volt, nem tudok róla, hogy bármikor egyetlen sorom megjelenését megakadályozták volna. Könyveim kéziratai persze évekig vártak a kiadásra, de ez abban az időben általános volt." Hát igen, ahhoz a cenzoroknak sokkal műveltebbnek, vagy kifinomultabbnak kellett volna lenniük, hogy a Bodor novellákon fogást találjanak. Talán Az Eufrátesz Babilonnál, ahol a papát elviszi a rendőrség, az talán akkor, ott csak nem jelenhetett meg? Na ezt majd jól megkérdezem. Parti Nagy boldogan és ízesen "szakmázott", (ő szerkesztette ezt a kötetet), nagyon bírom, amikor írók beszélnek lelkesen más írók szövegeiről: hiúzként figyelek, hogy mi mindent hall ő, amit én esetleg nem…
– – – –
(amúgy meg fortyog a mocsok körülöttünk napról napra, a mai Heti Válaszban a bécsi Lendvai Paliba rugdosnak bele útszéli és hazug módon.
ezt írtam ma erről barátaimnak:
Én is végigolvastam a Heti Válasz Palira vonatkozó kis aljasságait, és végig az volt az érzésem, amit S. is írt, hogy aki nem élt abban a bájos rendszerben, (pl. a gyerekeink), annak fogalma sincs, hogy bizony számos tetű alakkal szóba álltunk így vagy úgy az évtizedek során, és ha ma az akkori "szóbaállásunkról" korabeli elvtársi feljegyzést olvasnánk, olvasnának gyerekeink: igencsak égnek állna tőle a haju(n)k. Hogy egyáltalán bármi közünk lehetett ehhez az egészhez. Jelentem: volt. Ha tetszik, ha nem.
A Heti Válasszal pedig soha többé nem szóba állni!
Feliratkozás RSS-ben
ugye hogy járnak a Nemzetibe a kis műértő kultúrfanok(munícióért), egyből interpellálnak is tiszteltházban
első kérdésedre nem tudok válaszolni, ez tűnt (tűnik ma is) a legjobb megoldásnak. A csendéletek abban a kis teremben nekem intimnek, szívmelegnek tűnnek. De hát de gustibus...
A dunaszerdahelyi tervedre máris boldogan mondok (biztos -unk) igent, ott lakik például Szigeti Laci barátunk, és egyáltalán: fél éve, Esterházy hatvanadikja alkalmából jártunk Pozsonyban és Dunaszerdahelyen is: üdítően Európának tűnt...
Szeretném megkérdezni, hogy miért változtattatok a rendezésen? Amikor ott jártam, minden jó helyen volt, és nagyon szép volt a kiállítás, bár még nem volt készen.
Most viszont a második teremben megfullad az ember, agyonnyomják a szemközti falra zsúfolt művek, a két oldalsó teremben pedig dekorációként hatnak a párosított és hármasával, négyesével összerakott képek.
Kár, mert az európai színvonalú kiállításból - ami a műveidből következne - átlagos magyar kiállítás lett, ami beleidomul a mostani környezetünkbe, holott nagyvonalúan ki kellene emelkednie belőle.
Az alkotások rendkívül szépek, igazán szívből gratulálok, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
2012-ben szeretnék kiállítást rendezni kettőtöknek, Dunaszerdahelyen.
A párhuzamos életművek - Európai művészpárok c. kiállítássorozatom részeként. Lehetne róla szó?
Üdvözlettel:
N. Mészáros Júlia
Szerinted az ottülők közül egy is járt a Nemzetiben az elmúlt években?
Ettől a Halásztól is felfordul az ember gyomra.
Viszont a Závadát megnézni! (amíg lehet): Magyar ünnep
Készülök írni róla.
egészpályás a letámadás, alaposak a fiúk.