magyar ünnep(ek)
2010-11-29 23:24:51
Tamás Gáspár Miklós cikke a Népszavában, hogy végre tisztában lennénk, ki, mit, mikor és miért ünnepel, illetve nem ünnepel(het)…és egyáltalán…
"A történet ismert: a román nemzeti ünnep alkalmából a budapesti román nagykövetség és kulturális intézet fogadást szeretett volna adni a pesti Nemzeti Színház helyiségeiben; a magyarországi szélsőjobboldali és jobboldali pártok (a Jobbik, a KDNP, a Fidesz) tiltakoztak; a Nemzeti Színház főigazgatója lemondta az ünnepséget; a Művészetek Palotája - amely néhány méterre fekszik a színháztól - lemondta Závada Pál darabjának, az észak-erdélyi magyar bevonulásról (1940) szóló, kritikai szemléletű zenés drámának a bemutatóját, amelyet a Nemzeti Színház főigazgatója rendezett; kiújultak a főigazgató, Alföldi Róbert elleni támadások, amelyek szerint a híres színész meleg, balliberális honáruló; újabb románellenes sovén hangulathullám, eredeti elemként némi homofóbiával elegyítve; és így tovább.
Meg lehet érteni Alföldi Róbert főigazgató ijedt gesztusát: amikor Pesten kitör az irredenta hisztéria, akkor jobb az asztal alá bújni, mert ilyenkor röpülnek a sörös- és a Molotov-koktélos palackok, a leváltást és forrásmegvonást sürgető parlamenti interpellációk, "napirend előtti" államférfiúi hörgések és egyéb, a testi épségre veszedelmes eszközök. "
A folytatást is kötelező elolvasni, hogy legalább tudjuk miről folyik itten a szó.
(Gazsi fényes elme, nem csoda, ha éppen kirúgják a Filozófiai Intézetből...)
- - -
Závada bemutatók városszerte…
Igértem, mesélek Pali darabjairól, de állandóan történik valami rémség, arról meg nncs kedvem írni, így szokott aztán a semmi maradni.
Závada Pál: Magyar ünnep
rendezte: Alföldi Róbert
zene: Bella Máté
Závada darabját olvastam pályaműként, kéziratban, és el nem tudtam képzelni, hogyan lehet ezt színpadra vinni. Nem mintha ne lenne benne dráma bőven, csak úgy éreztem, hogy a helyzetekben, a dialógusokban nincs benne az, amit szinházhoz szokott amatőr én drámának szokott hívni. (Persze drámaolvasásban aztán végképp dilettáns vagyok.) Meg azt is gondoltam, hogy milyen dolog az, hogy a történeseket - amiknek történni kellene - egy kórus versben beszéli el. Nonszensz. Miközben éreztem - miként a regényben is - hogy "anyag" és pláne tisztesség, mély és alapos átgondolás van benne bőven. De úgy tűnik Závada nagy titokban megtanult drámául, hiszen Alföldi pont azt olvasta ki, látta meg a kéziratban, amire én süket voltam. Egy szó mint száz: szerző és rendező ezúttal kiválóan egymásra találtak. Ehhez persze kellett Alföldi mostanában annyit gyalázott tehetsége: kifeszítette, remek ötletekre "spannolta" a szöveget, kitömte váratlanul sok zenével (Bella Máté parádés munkája), egy nagyon sűrű és gazdag szövetet állítva elő, melyhez aztán persze (persze?) kiváló szinészeket is talált.
Nagy Mari és Znamenák Gordon Eszter (origo) fotói
Hogy soroljam is: Nagy Mari, Znamenák István: nagy-nagy szinészek, halálosan pontos és gazdag rajzát adják a darabbéli Weiner Jankának és a jószándékú, de zavarosfejű, a kor által megnyomorított Flórián Imrének.
Söptei Andrea és Mátyási Bence Závada fotójával
(Závada a hangja a munkaszolgálatos Gábor Dezsőnek!)
Aztán Söptei Andrea Gábor Emma igazán nem hálás szerepében: egyik jobb, mint a másik! De igazságtalan lennék, ha a többieket nem említeném: Földi Ádám Flamm Johannka szerepében majdnem mindig hihető, remek intrikus, Szabó Kimmel Tamás a darab végén, rettegő-kegyetlen ÁVH-s tisztként ugyancsak nagyon jó, Gáspár Kata pedig Geiger Márta szerepében, (egyhelyütt aktban!) annyira szép, hogy az ember lélegzete elakad. Szatoy Dávid meleg lelkész figurája is rendben volt. Csak Mátyássy Bence alakítása akadt a torkomon, a 15 éves Gábor Palcsi szerepében egy nyáladzó, retardált nagycsoportos óvodást alakít, félek, hogy itt a rendezői instrukciók is bevitték az erdőbe. EL ne felejtsem a kórust, ha a nevüket nem is tudom elsorolni: elképesztően dolgoznak-énekelnek-díszleteznek az egész darab során.
A darab történetét nem mesélném el, remélem mindenki olvasta Závada könyvét, az Idegen testünk-et, nos a darab is ugyanarról a korról, a magyar történelem oly bájos éveiről mesél, 1940 és 1947 között.
Bemutató: december 18. Nemzeti Színház
(mi is ott láttuk, miután a MÜPÁ-ból az ismert okok miatt a bemutatót utolsó este kitiltották)
Závada másik darabjáról, az Új Színházban bemutatott Bethlenről majd legközelebb mesélek.
- - -
Egy fotó Nagy Miklós honlapjáról orozva: múlt hétfőn (EP négy napra itthon Berlinből) a győri kiállításomon
Arról jutott eszembe, hogy holnap még egyszer lemegyek, hogy lefotózzam valahogy a kiállítást, és elbúcsúzzak a képektől, jópárat közülük valószínűleg nem látok többé...
"A történet ismert: a román nemzeti ünnep alkalmából a budapesti román nagykövetség és kulturális intézet fogadást szeretett volna adni a pesti Nemzeti Színház helyiségeiben; a magyarországi szélsőjobboldali és jobboldali pártok (a Jobbik, a KDNP, a Fidesz) tiltakoztak; a Nemzeti Színház főigazgatója lemondta az ünnepséget; a Művészetek Palotája - amely néhány méterre fekszik a színháztól - lemondta Závada Pál darabjának, az észak-erdélyi magyar bevonulásról (1940) szóló, kritikai szemléletű zenés drámának a bemutatóját, amelyet a Nemzeti Színház főigazgatója rendezett; kiújultak a főigazgató, Alföldi Róbert elleni támadások, amelyek szerint a híres színész meleg, balliberális honáruló; újabb románellenes sovén hangulathullám, eredeti elemként némi homofóbiával elegyítve; és így tovább.
Meg lehet érteni Alföldi Róbert főigazgató ijedt gesztusát: amikor Pesten kitör az irredenta hisztéria, akkor jobb az asztal alá bújni, mert ilyenkor röpülnek a sörös- és a Molotov-koktélos palackok, a leváltást és forrásmegvonást sürgető parlamenti interpellációk, "napirend előtti" államférfiúi hörgések és egyéb, a testi épségre veszedelmes eszközök. "
A folytatást is kötelező elolvasni, hogy legalább tudjuk miről folyik itten a szó.
(Gazsi fényes elme, nem csoda, ha éppen kirúgják a Filozófiai Intézetből...)
- - -
Závada bemutatók városszerte…
Igértem, mesélek Pali darabjairól, de állandóan történik valami rémség, arról meg nncs kedvem írni, így szokott aztán a semmi maradni.
Závada Pál: Magyar ünnep
rendezte: Alföldi Róbert
zene: Bella Máté
Závada darabját olvastam pályaműként, kéziratban, és el nem tudtam képzelni, hogyan lehet ezt színpadra vinni. Nem mintha ne lenne benne dráma bőven, csak úgy éreztem, hogy a helyzetekben, a dialógusokban nincs benne az, amit szinházhoz szokott amatőr én drámának szokott hívni. (Persze drámaolvasásban aztán végképp dilettáns vagyok.) Meg azt is gondoltam, hogy milyen dolog az, hogy a történeseket - amiknek történni kellene - egy kórus versben beszéli el. Nonszensz. Miközben éreztem - miként a regényben is - hogy "anyag" és pláne tisztesség, mély és alapos átgondolás van benne bőven. De úgy tűnik Závada nagy titokban megtanult drámául, hiszen Alföldi pont azt olvasta ki, látta meg a kéziratban, amire én süket voltam. Egy szó mint száz: szerző és rendező ezúttal kiválóan egymásra találtak. Ehhez persze kellett Alföldi mostanában annyit gyalázott tehetsége: kifeszítette, remek ötletekre "spannolta" a szöveget, kitömte váratlanul sok zenével (Bella Máté parádés munkája), egy nagyon sűrű és gazdag szövetet állítva elő, melyhez aztán persze (persze?) kiváló szinészeket is talált.
Nagy Mari és Znamenák Gordon Eszter (origo) fotói
Hogy soroljam is: Nagy Mari, Znamenák István: nagy-nagy szinészek, halálosan pontos és gazdag rajzát adják a darabbéli Weiner Jankának és a jószándékú, de zavarosfejű, a kor által megnyomorított Flórián Imrének.
Söptei Andrea és Mátyási Bence Závada fotójával
(Závada a hangja a munkaszolgálatos Gábor Dezsőnek!)
Aztán Söptei Andrea Gábor Emma igazán nem hálás szerepében: egyik jobb, mint a másik! De igazságtalan lennék, ha a többieket nem említeném: Földi Ádám Flamm Johannka szerepében majdnem mindig hihető, remek intrikus, Szabó Kimmel Tamás a darab végén, rettegő-kegyetlen ÁVH-s tisztként ugyancsak nagyon jó, Gáspár Kata pedig Geiger Márta szerepében, (egyhelyütt aktban!) annyira szép, hogy az ember lélegzete elakad. Szatoy Dávid meleg lelkész figurája is rendben volt. Csak Mátyássy Bence alakítása akadt a torkomon, a 15 éves Gábor Palcsi szerepében egy nyáladzó, retardált nagycsoportos óvodást alakít, félek, hogy itt a rendezői instrukciók is bevitték az erdőbe. EL ne felejtsem a kórust, ha a nevüket nem is tudom elsorolni: elképesztően dolgoznak-énekelnek-díszleteznek az egész darab során.
A darab történetét nem mesélném el, remélem mindenki olvasta Závada könyvét, az Idegen testünk-et, nos a darab is ugyanarról a korról, a magyar történelem oly bájos éveiről mesél, 1940 és 1947 között.
Bemutató: december 18. Nemzeti Színház
(mi is ott láttuk, miután a MÜPÁ-ból az ismert okok miatt a bemutatót utolsó este kitiltották)
Závada másik darabjáról, az Új Színházban bemutatott Bethlenről majd legközelebb mesélek.
- - -
Egy fotó Nagy Miklós honlapjáról orozva: múlt hétfőn (EP négy napra itthon Berlinből) a győri kiállításomon
Arról jutott eszembe, hogy holnap még egyszer lemegyek, hogy lefotózzam valahogy a kiállítást, és elbúcsúzzak a képektől, jópárat közülük valószínűleg nem látok többé...