2010-12-04 23:14:04
szombat. Hogy mi minden történt a héten, nem sorolnám, mellettem az asztalon az ÉS és a Narancs fehér, üres címlappal, mindenki tudja, miért.
Na,
holnap este Győrben bezár a harmincötödik önálló kiállításom. A retró.
Aki nem jutott oda: mutatok néhány fotót a kiállításról.
közönségként Csáki Judit
a hűséges Nagy Miklós, VE, Varga Mátyás és Radnóti Sándor
Hát ilyesmi volt.
Nemsokára, február 22-én már új kiállítás az idei képekből a Bartók 32 Galériában. Nádori Lici nyitja majd.
– – – – – – – –
Szikszai K.: szénrajz, cca 26 x 21 cm
Péntek este Szikszai Karcsi kiállítását nyitottam. a Ráday utcában, a Galéria IX-ben, nézzétek meg!
Íme a megnyitó szöveg:
Ideje a vigasztalásnak
Mottó: (lopva Parti Nagy Lajostól:)
”a kertből vers lett s míg a vers él
e kert erősebb lesz a kertnél”
(Csorba Győző)
Barátaim,
Évtizedszám hallom, kérdésekben és állításokban: merre jár egy festő? Bércre hág és völgybe száll, hóban-fagyban, süvöltő szélben; derengő hajnalon és szikrázó napsütésben, úton-sínen-levegőben. Többnyire magányosan, tán néha kedvese vállára hajtva bús fejét, mereng a bíbor balkonyon. Rámegy a motívumra. És ezt többnyire a festők is elhiszik! Hiszen olyan szép és hihető: barangolnak, meresztgetik a szemüket, szívják befelé az élményt, melyet utóbb majd szép golyóba összevissza gyúrva, egymást vonzva űzve és pászítva papírra-vászonra vetnek. Ilyen egyszerű. Kérdezz meg tíz festőt, hogyan lesz a kép? Tízből kilenc el fogja mesélni élményeit, sőt, ha kis szerencséd van még az érzések is szóba kerülnek. „És akkor megpillantottam (bekúszott a szemembe!, torkon ragadott (lehet választani) a látvány… te, olyan volt mint száz évben jó ha egyszer… Ott álltam, lábam földbe gyökeredzett, és csak álltam, álltam, álltam.” Művészileg állt. Sokáig, hogy felszívódjon. És ne gondoljátok, hogy a vonalzósok különbek: hogy ők háromszögekről és négyzetekről beszélnének? Nem. Érzések, ott is az érzések. Csak ott belülről építkezünk. Bentről jönnek, özönölnek a háromszögek, katonás rendben.
Szóval azt akarnám mondani, hogy hagyjuk már a festőket magukban, hagyjuk meg őket abban a boldog tudatban, hogy képeik róluk szólnak, hogy entestükből hasították ki őket, hogy vérük harmatával, meg minden. Ha egyszer aláírták, már elengedték őket, onnantól fogva ezek már a mi képeink.
Forradalmi, szinte fülke-forradalmi javaslatom lenne: felejtsük el egyszer és mindenkorra kérdésünket, hogy mit akart, milyen leitmotív mentén, milyen csillagot követve, merre jár egy festő, hiszen avászkodik itten egy ennél sokkal fontosabb probléma, hogy merre járnak a képek?
Merre járnak Szikszai Károly itt látható képei? Merre visznek engem, téged ezek a gyönyörű fekete-fehér maszatok? Holdfényes tanyasi éjszakákba? Nagy István mámorító erdélyi dombjai közé, az örök szélben meggörbült fasorok mentén elbillent vakszemű házak árnyékába? Előkerülnek a többi festő ősök is, Barcsay mester mély fegyelmét hallom egy másik rajz mögött, a harmadikon meg mintha Csontváry integetne a fák közül…
Álljatok meg ezek előtt a képek előtt. (szatyrot lerakni, zsebtelefont kikapcsolni!).
Álldogáljatok szép csendben, hadd múljék az idő. Egy másik idő, ez már a képek ideje. Képeknek ideje jött el, ideje a szélfúvásnak és a nagy felfordulásnak, ideje a mélységnek, itéletnek és irgalomnak. Ideje a vígasztalásnak? Talán ideje a magánynak, a biztató, fekete karácsonynak.
Meleg szívvel ajánlom Szikszai Károly ittlátható képeit. A mobiltelefonokat majd ne felejtsétek el visszakapcsolni.
– – – – – – –
Hát ennyi. Ja és majdnem készre festettem egy új, 100 x 130 centis akvarellt.
Tegnap a megnyitó után Jeney Zolival jól elbeszélgettünk Bachról, én persze emlegettem Gould Goldberg variációit, amit fél éve folyamatosan hallgatok, és mesélte, hogy amikor a Gould halála hírét vette, akkor úgy megrendült, mintha közvetlen hozzátartozója halt volna meg...
Bach: Goldberg Variations, BWV 988 - Var. 31: Aria Da Capo
/userfiles/media/new%20music/32%20Bach_%20Goldberg%20Variations,%20BWV%20988%20-%20Var.%2031_%20Aria%20Da%20Capo.mp3
Erőfeszítés révén, gyakran cseleket, trükköket alkalmazva be- vagy eljut, megközelít.
Feltehetően a roma "avel" (jelentése: "jön") szóból ered.
Odanézz, gecó, a Rudika hogy előre avászkodott a sorba! A sunyi kecsege!
A Pazgyera Gazsi bá beavászkodott a Dénes kertépítő kommandójába tuját ültetni.
Egyre több kokeró avászkodik be a Horájzonba, mi, Renátaú?