készülődés
2011-02-19 10:28:32
Elkészült a keretezés, ma reggel szállították a kész képeket a keretezőtől egyenest a galériába. Közben útbaejtették a műtermemet is, hogy a két nagy kép is odaszállítódjék. Nagy önuralommal két kész képet az utcán állva megnéztem… Most még nagyobb önuralommal várunk hétfő reggelig, akkor kezdjük rendezni a kiállítást. A harminchatodikat.
Lesz a jövő héten a Narancsban nagy interjú velem, abból idéznék egy kis részt, egy bő mondatot, hogy miért lett Sebald utazása a kiállítás címe.
(…) Tavaly ősszel elindultam szokásos – immár tíz éve rendszeres – franciaországi utamra, és bőröndömben persze velem jött Sebald is, ezúttal a Kivándoroltak című gyönyörűséges kötetével. Van egy kép a fejemben arról, hogy hogyan halt meg Sebald: éjszaka ment autóval hazafelé és egy kicsi, szűk úton autóbalesetet szenvedett. Ez az ember, aki egész életét a valóság és az emlékezet, a múlt és az alig létező jelen folyamatos összesodrásával és szétszálazásával töltötte: ül az autójában, megy bele az éjszakába, világítanak az autó lámpái, csak egy furcsa és nem evilági képet lát, amit az autó reflektora világít meg... megy bele az ismeretlenbe, a halálba. Na ilyen képet, képeket szerettem volna festeni: Sebald képeit, melyeket utazásai során látott, vagy láthatott volna. Persze ezek ugyanakkor az én képeim, az én Sebaldom víziói. Így lett ennek a sorozatnak az a címe, hogy Sebald utazása.
– – – –
És közben napi 12 órában egy építész-kiállítás százoldalas katalógusát tervezem, a keretezés árának fele talán kijön majd a honoráriumból. (Számolok-számolok: nem jön ki, na mindegy.)
– – – –
És megint egy vacak történet, Kocsis Interjúja a Süddeutsche Zeitungban (itt a magyar fordítás). Amikor egy zseni lemegy kutyába, jajaj, szomorú. Tizenegy zsidó van a zenekarában, ja. Úgy elképzelem, milyen lehetett ezt olvasni ott Németországban, a reggeli kávé mellett. Országimázs, ja.
– – – –
Az egyik legszebb Concerto előadást tőle hallottam.
/userfiles/media/Concerto/02%20Concerto%20for%20Orchestra,%20for%20orchestra,%20Sz.%20116,%20BB%20127-%20I.%20Introduzione.mp3
Lesz a jövő héten a Narancsban nagy interjú velem, abból idéznék egy kis részt, egy bő mondatot, hogy miért lett Sebald utazása a kiállítás címe.
(…) Tavaly ősszel elindultam szokásos – immár tíz éve rendszeres – franciaországi utamra, és bőröndömben persze velem jött Sebald is, ezúttal a Kivándoroltak című gyönyörűséges kötetével. Van egy kép a fejemben arról, hogy hogyan halt meg Sebald: éjszaka ment autóval hazafelé és egy kicsi, szűk úton autóbalesetet szenvedett. Ez az ember, aki egész életét a valóság és az emlékezet, a múlt és az alig létező jelen folyamatos összesodrásával és szétszálazásával töltötte: ül az autójában, megy bele az éjszakába, világítanak az autó lámpái, csak egy furcsa és nem evilági képet lát, amit az autó reflektora világít meg... megy bele az ismeretlenbe, a halálba. Na ilyen képet, képeket szerettem volna festeni: Sebald képeit, melyeket utazásai során látott, vagy láthatott volna. Persze ezek ugyanakkor az én képeim, az én Sebaldom víziói. Így lett ennek a sorozatnak az a címe, hogy Sebald utazása.
– – – –
És közben napi 12 órában egy építész-kiállítás százoldalas katalógusát tervezem, a keretezés árának fele talán kijön majd a honoráriumból. (Számolok-számolok: nem jön ki, na mindegy.)
– – – –
És megint egy vacak történet, Kocsis Interjúja a Süddeutsche Zeitungban (itt a magyar fordítás). Amikor egy zseni lemegy kutyába, jajaj, szomorú. Tizenegy zsidó van a zenekarában, ja. Úgy elképzelem, milyen lehetett ezt olvasni ott Németországban, a reggeli kávé mellett. Országimázs, ja.
– – – –
Az egyik legszebb Concerto előadást tőle hallottam.
/userfiles/media/Concerto/02%20Concerto%20for%20Orchestra,%20for%20orchestra,%20Sz.%20116,%20BB%20127-%20I.%20Introduzione.mp3
Kommentek:
Feliratkozás RSS-ben
2011-02-22 21:43:27 - Martos Gábor - marlo@fibermail.hu -
tizenegy zsidó, nü... aber wieviel buzi...?