Hát aki nem látta volna, egy kis ízelítő a szombaton a Képzőművészeti Egyetemen bezárt Román György kiállításról.
Három kifüggesztett szövegét is lefotóztam, persze mindent csak a telefonommal…
Aki nem tudná, Román süket volt gyerekkorától fogva; süket volt, bokszoló és festő.
Nem is akármilyen!
segítek elolvasni: melankolikusan napfényes párizsi délelőtt (rajz)
ha jól emlékszem a kép címére: Önarckép absztrakt képpel (!)
ez a portré-részlet a képből
talán a kedvenem a kiállításon: patkány-vonulás
Pamut hegy szobabelsővel
(ha én egyszer egy ilyet ki tudnék találni!!!)
Óriáskerék
Hát igen. Ennyi.
Az őszi nap fordításokban is bóklásztam, meg még fogok is, első beleolvasásra nekem a Kányády, Kosztolányi és persze a Tandori jött be, de még nem olvastam mindet...
Ahogy Tandori kezdi...
Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.
jó este lett, köszönöm, megyek Bodort olvasni :-)
( megnézhető a film is, amit a kiállításon vetítettek)