Abban a szerepben, amire most vállalkoztam, legtöbbször művészkollégák vagy műkritikusok ajánlják a kiállítást a közönség figyelmébe. Én fordítva - mintegy kilépve a közönség soraiból - ajánlom magunknak Szüts Miklós első kiállított gyűjteményét. Bárki megtehetné ezt helyettem, hiszen művei meggyőzőek, nekem talán mégis több okom van rá, mert jobban ismerem művei hátterét. Sok-sok éven át mindennapos tanúja lehettem önmaga keresésének. Korán felfigyelhettem rá, hogy olyasmit keres, amit művészi kifejezésnek nevezünk, s tudtam, hogy többirányú tájékozódása nem a céltalanság jele, hanem a lényeg megsejtése. Amikor gondolkodó diákként a versek, a színház és a rajzok között tétovázott, bizonyára az a kifejezésvágy munkált benne, amely minden művészetet kiemel a techné közegéből, s valamiképpen az emberi lényeg közös nevezőjére képes hozni. Azután persze, műfaját megtalálva, törekvései szükségképpen ellenkező irányba fordultak, s éppen a lényeg igénye egy ideig a mesterségbeli tudás erényeit hívta elő belőle. Kereső szenvedélye azonban változatlan maradt. Amit korábbi grafikáiból és festményeiből megőrzött az emlékezetünk, az mindenekelőtt a mesterségbeli tudás próbája volt. Innen két út vezethetett tovább. A techné birtokában elindulhatott az artisztikus művek felé, de nyitva állt az út előtte a mesterség és a kifejezés integrálásához is. Mint minden jó művész, természetesen ő az utóbbi utat választotta. Itt látható művei az önmagára talált egyéniség és a következetes kísérletek foglalatai. A hetvenes évekről szólnak, s ezek az évek megérdemlik azt az értelmezést, amelye itt Szüts Miklós szemléletté és stílussá transzponált. Az irodalom- és a művészettudomány egyaránt a groteszk fogalmával igyekszik megnevezni ezt a szemléletet és stílust. Szüts Miklós azonban ehhez a művészeti közkincshez is hozzáteszi a maga egyénisége többletét, tehát nem elégszik meg a groteszk kíméletlen eltávolító hatásával. ő is eltávolít annyira, hogy gondolkodva tekintsünk korunkra és önmagunkra, de a groteszk kegyetlen analizisét iróniává szelidíti. Meg tudja valósítani a külső és belső szemlélet egyidejű érvényesülését, így ítélete igazságos önítélet, intellektualizmusa szeretetteljes, mosolygó meditáció. Első önálló kiállítása tehát kétségtelenül állomás, olyan összegezés, amely már csak sejteti a töprengő kísérletezést. De benne van a jövendő kísérletek energiája is S most, amikor szívből gratulálunk neki, nem kívánhatunk jobbat, mint e kísérletező energiák további kihasználását. Hiszen az igazi művészet nyitott rendszer, amelyben az értékcél mindig végtelen. Ebben a végtelenségben a művész csak úgy tudja szolgálni célját, ha tekintetét mindig a következő feladatra, a mesterség törvényeinek tiszteletben tartására függeszti. De ezzel egyben azt is vállalja, hogy célja az örök rohamozás, a befejezhetetlen önépítés, az újra és újra lezáródó és megnyíló kifejezés. Ehhez a nehéz belső és külső küzdelemhez kívánok Szüts Miklósnak sok sikert és nem kevesebb szerencsét.
Megköszönöm a Művészeti Alapnak, hogy lehetővé tette a gyűjtemény bemutatását, s a kiállítást megnyitom.