Őrület van minálunk. Új zeneletöltő program, a KAZAA. (www.kazaa.com) A tavasszal (erős anyai hátszéllel) bevezetett ADSL dróton keresztül dübörögnek is befelé a mindenféle hard és soft rockzenék: naponta 3-4 CD lemez készül legalább belőlük, egészen használható hangminőségben.
Tegnap a késő esti órán magam is odasomfordáltam a készülékhez.
Asszony az egéren: halljuk, mit szeretnél?
Lássuk csak: legyen mondjuk Jacques Brel: "Ne me quitte pas"... Beírja, elküldi, és másodperceken belül jön a lista: ki mindenki őrzi koraférfikorom korabánatát? Tíz perc múlva már szól. Bambán ülök. (Tavaly Párizsban hosszan és reménytelenül kerestem válogatott lemezboltokban.) Volt ebből ám angol változat is, emlékszem, Keszthelyről - szól lágyan a szépasszony (féltékenység mardos). Lássuk. "If you go away", Brenda Lee. Ez az! Ez is megvan. Töltjük lefele. Hallgatjuk. Ajjaj. Nekem Balatonlelle. Nagyon beléptem erre néhányszor a Kisjutkának! Még angol nyelvű változatok: a bányász-bika Tom Jonestól egészen a közért-pénztárosnők kedvencéig, idősebb Iglesias-ig... Még Jacques Brel! Az "amsterdami tengerészek az égre pisálnak". Üvöltve énekeltük Krakkó főterén, a Posztócsarnok tövében. Vissza Brenda Lee-hez! Jöjjön az ájmszori! Őrület. Jön. Gimnazista házibulik, erre aztán smárolt, aki élt.
(Tudom persze, amin most olvadozunk: a maga idején nem volt valami fergeteges majális; inkább arra emlékeztet: milyen boldogok szerettünk volna lenni akkor is...)
Emlékszel, volt egy osztrák nóta, tőled kaptam? Hét óra hosszat hallgattam az autóban, amíg vártam rád a Bessemer Strasse sarkán: "Ich habe diese Frau geliebt..." Szerzőt nem tudjuk, előadót sem, próbálkozzunk az első sorral! Megvan. Szól is nemsokára. Mint Hui és Tui, a két öreg a Józsefben: meghatottan vigyorgunk egymásra.
Kamaszlányaink visszasettenkednek. Fúj, miket hallgattok? Pofa be, az életünk, bunkók! Habzsolunk tovább, próbáljuk meg: a-moll mazurka, Ashkenazyval, "As time goes by" - a Casablancából. Csurognak befelé. Közben beütöm - ha már nyál és könnypatak, legyen! - "Hol van az a nyár?", Ruttkai és Latinovits énekelték, (meg mi a kompon Velence és Punto Sabbioni között)... Nincs. Nézzük Latinovitsnál. Megvan, letölt, szól.
És egyszerre csak jön a többi Latinovits. "Őrzők, vigyázzatok a strázsán!", "... mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben...", és tovább, a pornográfia határát súroló Négyökrös szekérig. Berzsenyi. MINDEN.
Körülnézek: gyermekek elhúztak. Régi nyálas nóták rendben, de hogy versek..? Mindennek van határa! Félek, valamiből ők már örökre kimaradnak. Biztos lesz helyette más. Biztos.
Hajnali négykor támolygunk ágyba, a gép persze tölti tovább lefelé kamaszkorunkat reggelig.
A képernyő alján a szám: 3 486 700 users; három és félmillió gyűjteményben turkáltunk ma éjjel. Egész világ a mi birtokunk.