Te kicsikém,
egy nagyon csúnya szó járt napokig fejemben, de ne zavarjuk békességedet.
Közös barátunk mondta tegnap: állandóan várom SIMÓ telefonját, hogy megszólal:
... bedőltél, mi?
Ahogy Esterházy mondaná: jól kicsellóztál velünk. Jó kis marháskodás.
Mi itt állunk, döbbenten hiányodtól, te meg röhögsz.
A hirtelen halál - úgy tűnik - rendetlenség. De hát mihez képest?
Szeretted a dolgokat rendesen, akkurátusan végezni (ahogy az oktató tanította): megállunk, kézifék, a sebességváltót üresbe rakjuk: és csak azután... meghalunk.
Mint raktáros a tűz után: próbáljuk számba venni a veszteséget...
Tudjuk: a humor - mint annyi minden más - tehetség kérdése: hát te elől álltál a sorban, amikor osztották. A humor - legalábbis másokat, legalább egy kis időre - boldoggá tesz. Hát például ezért fogsz ezentúl mindig hiányozni: hiányozni fognak a kis boldogság-kapszulák, amiket rendre
megkaptunk tőled.
Gondolkodom napok óta: hogy álltál te a boldogsággal? Sok jogos vagy kevésbé jogos keserűség volt benned: Sokat bosszankodtál-keseregtél a gazemberségeken, a hazugságokon. Mégsem olyanra sikerült,a világ amilyennek csillogószemű ifjú titánként szántad...
Az emberi gyengeségek, mocsokságok láttán sokszor láttalak boldogtalannak.
Mégis úgy tűnt (... ha – mondjuk – Jancsi legutóbbi versenyéről, a nádtető felrakásainak fortélyairól, kovászos uborkáról vagy tanítványaidról beszéltél) a világ végülis rendben van.
Zsinórmérték voltál: a tisztesség zsinórmértéke. Ha valamire húztad a szádat: lehetett még jó, érdekes, csinálható dolog. De ha valamire rábólintottál, az biztosan kikezdhetetlen volt. Nyűgösen kényes voltál a tisztességre.
Szerettem az évtizedeken során begyakorolt duettet Zsuzsival: mint Thomas Mann szerint a “régi szép történeteket”: újból és újból előadtátok a házsártos férj/feleség betétszámát, alkalomról alkalomra újabb kis csúcsfényekkel színesítve azt.
Aztán ha egyedül voltál Pesten, rögtön megjelentél nálunk vagy másnál: mit csinálna az ember otthon egymagában?
Most mi maradtunk magunkra.

Te kicsikém,
hiszem, remélem: hogy nem örökre.
Kicsikém
hiszem, remélem,
hogy találkozni fogunk.