k e r t
2009-08-18 21:21:28
Vértesacsa, reggel 7.
üldögélek egyedül a teraszon, kert, csend, kávé, béke. Többiek még alszanak.
Megint búcsúzás. Igaza van a csajoknak és anyjuknak: az ésszerűség, pontosabban az ésszerűtlenség minden határán túlmegy, hogy tovább tartsuk ezt a nyaralót. (mai hír: tönkrement a kazán, új kellene. Amúgy kicsit szivárgott is a gáz: egy éven át havi 50 köbméter szállt el a számla tanúsága szerint.)
Amíg a gyerekek kicsik voltak, E. egész nyáron itt volt velük, én meg naponta jártam föl-le a városba. Volt kis fürdőmedence, főtt kukorica, lekvár-befőzés, fűnyírás, locsolás, nagy kártyacsaták. Aztán a csajok megnőttek, és egyre kevesebb kedvük volt lejönni, mi is alig jöttünk már. Vályogház, miután nem vagyunk itt állandóan, télen sohasem volt rendesen kifűtve, így mindig kicsit nyirkos, az ablakok, mint minden rendes parasztháznál kicsik... Szóval itt a kertben, meg a teraszon lenni jó, de a házban az őszi-téli-tavaszi napokban nem igazán jó, nem is voltunk soha. Hat fokon ugyan járattuk a központi fűtést mindig, hogy szét ne fagyjanak a vezetékek. Aztán idén, tán januárban mégiscsak szétfagyott minden. Tavaly meg szarral nyomták tele a házat... egész nyáron csak a helyrehozatal, egy hetet ha lenn voltunk. Ezek a viszontagságok sem fokozták a kedvünket.
Egy szó, mint száz, most talán tényleg eldöntöttük, hogy eladjuk az egészet.
Egyszerű mondat. Logikus. Racionális.
Csak közben kicsit a szívem szakad meg. Pontosan tudom a helyet a kertben, ahol annak idején a Jadvigát olvastam a nagy ecetfa árnyékában, meg a Könnymutatványosokat. Volt panasz rám elég a gyerekektől, hogy ha lejövünk, akkor a Papa csak óóólvas-óóólvas-óóólvas. Ledugtunk három kis fehér botot: ma hatalmas nyírfák már.
(iPhone fotók)
És Anna kis jonathán almafája.
Tegnap fél napra lejöttek a csajok is (mi lüke kishugomat "nyaraltattuk három napot), este, mint a régi szép időkben kürtőskalácsot sütöttünk...
Ez is az öregedés tuti jele: nem könnyen dobok ki egy ilyen szép nagy darabot az életünkből. Tudom, persze, elmúlt, s jelzi józanul: csendben múlunk mi is.
Ha lenne bennem egy kis elszánás, ledózeroltatnám a házat, és építenék egy nagyablakosat, világosat, amiben télen is jó lenni.VE: de hiszen úgyis állandóan utazunk. Nem állandóan, és ki tudja meddig lesz hozzá kedv és elszánás? Egyre jobban szeretem sajnos a saját ágyamat; kispárnámat már Ábrahámhegyre is viszem magammal. Most hallom, hogy Csalog Gábor megvette és gyönyörűen felújította a szembenlévő házat, vele is milyen jókat lehetne mélázni néha, este...
No meglátjuk. Mindenesetre megvan az igazi műtermem idén is Párizsban, szeptember elsejétől, nem a Montmartre-i "talán-ágyas", hanem a szokásos, konyhás-fürdőszobás-műtermes a Pont Marie-nál. TUTI!!!
31-én, vagy legkésőbb elsején indulok. Addig persze jó sűrű lesz, lejárt EU-tajkártya hosszabbítástól új forgalmi engedélyig millió elvarrandó szál. Kispárnát nem elfelejteni! (Tavaly vennem kellett egyet; nem bírok nudli-párnán...)
+ + +
szétröhögtem magam ezen a kis filmen:
Két öreg barátnő, tíz éve egy szobában az idősek otthonában.
Egyik nap így szól egyikük: - Ne haragudj, tudom, hogy őrülten hangzik, de elfelejtettem a neved. Megmondanád, hogy hívnak? A másik elgondolkodik, majd 2 perc múlva megszólal: - Mennyire sürgős ez neked?
+ + +
Fantasztikus felfedezést tettem: ha beírod a google keresőbe azt, hogy www.szm.hu, és rányomsz, hogy translate, akkor egész jól lefordítja az egész site-ot. Őrület, próbáld ki!