szm.hu   |   BLOG   |   2012   |   09   |   mert csodák igenis történnek!
left right
<< Vissza

mert csodák igenis történnek!

2012-09-15 22:50:38

Hogy néha nagyszerű dolgok is történnek…

Tavaly májusban a fáradhatatlan, nagyszerű Daróczi Ági egy este nálunk elmesélte, hogy a Tatárszentgyörgyön meggyilkolt kisfiú édesanyja, azaz az ugyancsak megölt Csorba Róbert özvegye és megmaradt két gyereke nem képes a történtek után az amúgyis romos házukban lakni, rokonoknál húzzák meg magukat. Azon munkálkodik, hogy megpróbálna összegyűjteni annyi pénzt, hogy valahol máshol lehetne nekik egy házat építeni, ahol valahogy új életet kezdhetnének. Írt is egy rakás levelet közismert hírességeknek és politikusnak, de egy hijján még válaszra sem méltatták.
Meséltem aztán én ezt a történetet ismerőseimnek úton-útfélen, többek között két külföldi barátomnak, akik egyszerűen annyit mondtak: ők finanszíroznák a ház felépítését. Hihetetlen, nem?
ÉS IGEN, A CSODA MEGTÖRTÉNT! SOK-SOK MUNKÁVAL ÉS VISZONTAGSÁGGAL A HÁZ ELKÉSZÜLT, CSORBÁÉK KÉT HETE BEKÖLTÖZTEK.
Nagyon okosan, átgondoltan megcsinált ház, komoly hőszigeteléssel, gáz ÉS (átkapcsolható) vegyes tüzelésű kazánnal, hogy ha valamikor nem győznék fizetni a gázszámlát, se fagyjanak meg… Nagyon sok önkéntes, rokonok és idegenek segítettek az építésben; az egész szervezést Daróczi Ági vitte a hátán. Áldja meg érte a Jóisten.
És hát innen is köszönet a két elképesztően nagyvonalú támogató barátunknak! Mesehősök, esküszöm.

Ma édes, családias ünnepség volt Csorbáéknál, szívmeleg vendéglátással. (remek fasírozott volt például!)
Édes Istenem, az özvegy kb egyidős a legkisebb gyerekemmel. És nagyon szép.
(mutatok az ottkészült fotókból, mert megengedték... :)






ő a nagyobbik életben maradt gyerek




Az özvegy, az elkészült házuk ajtajában.
(munkája persze nincs, innen sem lesz nagyon könnyű az életük.)




És éljen mégegyszer Daróczi Ági!



–   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   



Tegnap Nagy Miklósnak nyílt Pécsett kiállítása. Ahol a jómultkorában Vojnichnak: az éppen bezárás előtt álló Nádor Galériában. Anna lányom 3-kor tudott elkéredzkedni a munkahelyéről, esély nem volt rá, hogy 5-re leérjünk a megnyitóra, de a képek és a jóbarátok persze még ott voltak.



Ez a kiállítás emblematikus fotója, ráadásul pár éve ugyanebben az épületben, a Nádor Szállóban csinálta a Mester!
Az imént kaptam tőle néhány fotót, amit a bánatos őszi hazaúton csinált ma délelőtt, mutatnék belőle:




Azt hiszem nem kell hozzá kommentár.


–   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –  


AMÚGY...
Meg tudná magyarázni nekem valaki, hogy az országúton látható információs rendszerek (táblák) tervezőit vajon milyen szempontok alapján választják ki? Mert ezek nem egyszerűen idióták: a félreinformálás nagymesterei. Rövid időn belül háromszor jártam most Pécsett, és még egyszer sem sikerült úgy visszaérnem a Kosztolányi térre, hogy durván ne tévedtem volna el. Ezeken az új utakon a GPS vagy a Google-Map sem segít, mert a terelések természetesen nincsenek bennük. (Érdekes, Németországban vagy Franciaországban napi frissítéssel mutatja ugyanez a rohadt kütyü az összes aktuális útjavítást, elterelést stb.
Csütörtökön Verőcére mentünk, (13 éven keresztül, sződligeti lakosként naponta jártam erre), nos ott is sikerült (nem először!) állatian eltévednünk. És oké, én hülye vagyok, de mellettem ült a Vojnich, aki a tájékozódás olimpiai bajnoka, egy Monspart Sarolta! Mondja meg nekem valaki, hogy hogyan kerül egy útirányjelző táblára Fót magasságában az a felirat egy nyíllal, hogy Nyíregyháza Centrum? Miért nem mindjárt Vlagyivosztok Kelet, mondjuk?
Ma Csorbáékhoz menet-jövet, (öt diplomás ember ült az autóban, nem én vezettem!) ugyancsak sikerült bejárnunk a fél Pest megyét: egy negyven kilométeres utat száz perc alatt tettünk meg.
Szóval csak gyengeelméjűek szerkeszthetnek közlekedési irányító rendszereket?


–   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –  


És akkor a csodához egy csoda-zene:
Lassus: Hieremiae Prophetae Lamentationes - Philippe Herreweghe hoszzúnevű kórusának előadásában

  /userfiles/media/Lassus%20Lamentationes/Lamentatio%20Prima.mp3

Kommentek:

2012-09-17 13:48:41 - Daróczi Ági - daroczia@mmikl.hu -
Igazán nagyon köszönjük nektek kedves Miklós! Először is, hogy szóvá tettétek mindenhol, ahol csak lehet, és másodszor, köszönjük francia barátainkat, akikkel ti hoztatok össze bennünket! Olyan jó szívük van, mint keveseknek! És olyan áldozatkész, jóbarátok, amilyenekkel talán még nem is találkoztunk. És ezen a helyen is köszönöm minden alkotását felajánló képzőművésznek - nektek is - hogy hozzájárultak a rasszista gyilkosságok áldozatainak megsegítéséhez. Daróczi Ági

Komment írása:

Név*:
E-mail*:
Weboldal:
Öt meg három?*:
Komment*:

designcraft