2007-06-03 22:37:11
Hát - a szervező Szabó Gábor mágiája eredményeképpen - nem esett az eső, nem áztak el a fotóim a szabadtéri kiállításon. Nagyon inkognitóban zajlott a dolog: még a nevem sem volt kiírva sehová.
Viszont estefelére már igazán megszelidült az idő, gyönyörű fények voltak mindenfelé. Persze (örök hála Cartier Bresson mesternek!) mindig zsebemben kis SONY cybershot-om, nem álhattam meg...
Raktam is fel pár új képet a fotók közé!
Az egyik út mentén különös felfedezést tettem, íme a kép (széléről a belogó szeméttartót már a jóizlésem levágatta velem...)
Tessen jól megfigyelni: mini-mini síremlékek ezek, sok-sok virággal. Persze művirág mind, de nagyon profi: ezt is a rendszerváltásnak köszönhetjük, mint a jó bort; gyönyörűek a művirágok!
Szóval ha jól megnézzük a képet, itten urnának sincs hely: mondom az asszonynak, na ezek azok akik szétszóratták a nagyit, de aztán megbánták!
- Vagy nem volt pénzük még urnasírhelyre sem, válaszol még realistább hitvesem. Így maradt az útszéli húszcentis obeliszk:
"soha nem felejtelek anyus, Fickó" felirattal.
Jut eszembe a temető költségekről. Apósom minapi halála után - lelki támogatásul - jelen voltam az ügyintézés néhány stációjánál. Szent Imre Kórház, proszektúra. Aput oda szállitották boncolásra, mert az idióta halottkém ügyeletes orvosnak nem volt elég az egy héttel korábbi, igencsak rossz kórházi zárójelentés, az elhúnyt életkora stb.: boncolást rendelt. Ilyenkor az ember nem vitatkozik. Szokásos eljárás, papírok... holnap boncolunk.... a temetést majd utána intézhetjük... ja és a hűtési díj napi 7000 forint... Persze, mondjuk, fizetünk.
Ma, ott az útmenti Gulliver-síremlékeknél azért elgondolkodtam: ez az a helyzet, amikor senki nem szarakszik, hogy mi mennyiibe kerül (már ha ki tudja fizetni!). No ezzel aztán pompásan vissza is lehet élni. Bocsánat, ez a napi hűtési díj, miért is 7000 Ft? Miért nem öt? Vagy kilenc? Hogy tetszett ezt kiszámolni? Egy normál háztartási hűtőszekrény (mélyhűtővel kombinálva) napi fogyasztása nyáron a gyártó adatai szerint 50-70 Ft. Legyen száz. És azt nyitogatják! Ne mondja már nekem senki, hogy egy holttest hűtéséhez kb. hetven hűtőszekrény energiájára van szükség! Természetesen erre még az életben senki nem kérdezett rá, és nem is fog. Ezért aljasság a helyzettel visszaélni.
Megint találtam pár remek síremléket. Az alábbi képen az előtérben látható sírkőről mesélnék. Világháborús halott nyilvánvalóan, ott a teljes felszerelés: kézigránát, sisak, távcső, meg persze sok babér...
De a szarkofág másik oldalán egy nagyon rejtélyes kép: országúti kanyar, kőkorláttal...Jesszusom - mondom - ez az ember nem tudta bevenni a kanyart! De nem, hiszen ha jól megnézzük: látható a szerencsésen elsuhant autó fara a stoplámpáival.
Végül Dávid kisillabizálja a feliratokból: autóversenyző volt a lelkem, amikor éppen nem a fronton koncoltatta föl magát.
Erről aztán eszembe jutott, hogy pár éve a Vojnich fotózott fantasztikus siremlékeket egy kis román faluban, az ukrán határnál
(Cimitirul Vesel Sapanta). Elkértem néhányat.
Ezt az embert például nyilvánvalóan egy autó ütötte el:
a motorbicikis is fantasztikus, de nézzük az egyszerű háziasszonyt!
na ő megintcsak autóbaleset áldozata lett, a dátum kicsit zavarbaejtő:
ez is remek:
végül egy egészen megrenditően gyönyörű, a Tóth Menyhért is megnyalná a tíz ujját!: