hálidéj
2007-10-24 22:18:45
Párizs napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át...(a gyengébbek kedvéért:
Now is the winter of our discontent
Made glorious summer by this sun of York;
And all the clouds that lour'd upon our house
In the deep bosom of the ocean buried.
Shakespeare: III. Richard)
Remélem még jól emlékszem, és nem szúrtam el. Onnan tudom persze, hogy húszéves koromban a Steinbeck: Rosszkedvünk tele, valami lábjegyzetben tán elmagyarázták a címet. Nekem meg nagyon tetszett, és megjegyeztem. A gyerekeim születési dátumára sikerülne csak feleígy emlékezni!
Jut eszembe, egyszer Nóra volt kb öt éves, amikor egy tavaszi allergiától egy-két óra alatt teljesen bezselésedtek a szemei. Elvittem a Heim Pál kórház ügyeletére, ahol fogadtak is rendesen, vették föl az adatokat. Kérdezi a nővér, na és mikor született a gyerek? -???- Na, mondom, mondd meg a néninek szépen, mikor születtél? Gyerek húzogatja a szoknyácskáját. Naaa, mondd már meg a néninek! Csönd. Na, apuka, mondja már meg, mikor született a gyerek? Mondanám én, ha tudnám - válaszolom csöndesen. De tudja, ez már a negyedik lányom - mondom mentegetődzve. Hát apuka, dörög rám a nővér, ide nyolcgyerekes cigánycsaládok járnak, de mind tudja, hogy mikor született a gyereke!!! Megalázva, végső menedékemben: de azok biztos nem festenek képeket...)
Szóval a sok kamilla teától állapotomban gyökeres változás állt be. Francia barátokkal (kiadós képmutogatás után) ebédeltem a kedvenc Louis Phlippe-ben, (remek kis vendéglő itt a közelben a Szajna-parton, a hasonnevű híddal szemben, tudom mindenkinek ajánlani). Lehet, hogy ez az egész csak osztriga-elvonási tünet volt, indításnak benyomtam egy tucattal, remek példányok, Bretagne-ból hozzák... Azóta minden a legnagyobb rendben.
Ma remek lógós nap. Délben jöttek a franciák, ájuldoztak a boldogságtól a képeim előtt, egyet nagyon meg is vennének, csak hát... Még rajtuk van a köldökzsinór! Ez már a második ilyen ajánlatom (dicsekvés!), de egy kicsit tényleg zavarban vagyok. Otthon senki nem látta még ezeket, és akkor itthagyni? Ugyanakkor persze nem szar érzés, hogy a duplája csorogna vissza, mint amit itt két hónap alatt alles zusammen elköltöttem, -tünk... Azt hiszem a végén győz a realitás: Vojnich mindig mondja ilyen esetekben: mit affektálsz? Vigyék, te meg fessél újat. Ha én ilyen magabiztos lennék, hogy az újak is lesznek olyan jók, mint ami már készen van...
Szóval ebéd után hazaballagtam, ledőltem egy kicsit a vendégágyra olvasni, el is szundítottam.
Hát ilyen sem történt velem az elmúlt két hónapban: ezek a legvilágosabb órák, muszáj volt festeni.
Pedig nem szar, mondhatom.
Holnap este pedig vacsorát adok, négy ember kap enni, aztán még jön kettő, de azok már nem ehetnek, mert nincs annyi tányérom, sem evőeszközöm... Azt így sem tudom, hogy mire fogom ültetni ezeket a bakokon álló rajzasztal köré: van két fotel, két szék és egy sámli. Tényleg, a fotelben ülőknek nem is kell evőeszköz, mert a szájukkal éppen elérik a tányért. Abroszom sincs természetesen, szóval nagyon művészies vacsora lesz a festékfoltos rajzasztalon...
A vacsora után, már csak inni jövő barátok a Vojnichnak hozatott vendég-ágyra ülhetnek legfeljebb, ami ott hátul látszik az "előszobában".
Úgy döntöttem, a menü a következő lesz:
A Nóra által nekem csinált szakácskönyvből (kipróbálva, nagyon működik):
Marhahús kéksajt mártással
hozzávalók:
1 ek vaj (először beletelt néhány minutomba, mire rájöttem, mi az az ek)
1 ek oliva olaj
2 szelet 5 cm vastag vesepecsenye, kb 150 g szeletenként
só, bors
1 ek brandy (azt írja: vagy vmi hasonló, itten finom vodka volt, dikekt Moszkvából, Barbara-forgószél hozta, azzal is működ.)
1/3 pohár sűrű tejszín
35-40 g rokfort összemorzsolva
persze mindez két személyre van számolva, tehát esetünkben felszorzandó a mennyiség!
Leírás: a vaj és olaj keverékét felforrósítani serpenyőben, majd a jól megsózott, megborsozott húst oldalanként kb 1-1 percig megkapatni, utána kisebb lángon további 2-3 percig sütni, majd kiszedni, félretenni. Kisebb lángon hozzáönteni a megmaradt léhez a brandyt, alaposan összekeverni, majd hozzáadni a tejszínt, ebbe beleszórni a rokfortot, alaposan összedolgozni, ráönteni a húsra, megenni.
Így szól Nóra receptje. Én bizony előre össze szoktam keverni kis mixeremmel (azt is tőle kaptam!) a rokfortot a tejszínnel, hogy ne a tűz fölött kelljen a rokfortot a teflonban "eldolgozni".
Krumplipüré lesz hozzá (természetesen abban is egy kis tejszín!).
Gateau-nak hozok (persze a legjobb) környékbeli cukrászdából kicsiny epres tartelette-eket.
Inni a marhához bordói persze: Saint Emilion 2006
Nnnna? Milyen?
komment