8. csütörtök
2007-10-25 15:51:27
délelőtt vásárlás a vacsorához. Ez a két hónap már ahhoz is elég volt, hogy gátlástalanul megyek be a sajtboltba, igaz, mindig ugyanabba. Mondom: először is kérek egy kis darab parmezánt. Mutat egy levágott darabot, mondom: na, annál azért nagyobbat! Orra alatt vigyorogva dünnyög a pasi: il a dit, petit piece... Hja, mondom, ez bizony relatív. És így eltréfálkozunk mi, a sajtboltossal! Abból is kéne, amit a múltkor adott, amiben középen kis kék csík húzódik. - Mondja a nevét. Reménytelen, úgysem tudom megtanulni. Erre elő a ceruzát, és nagy betűvel ráírja a csomagolásra a nevét: de legközelebb kikérdezem, mondja. Vettem még egy "már önjáró" camember-t, kis hegyvidéki emmenthálit, és egy kis kecskesajtot az íze végett.Hentes, már az is ismer, sok marhaságot hallott már tőlem. Este vendég jön, öt szelet marha kéne bifteknek... Hát ilyen vesepecsenyét én még nem láttam: rózsaszín!!! Gyönyörű. Nem mondom az ára is, 21 pénz volt az öt szelet, igaz majd' egy kiló.
Borbolt. Itt most jártam először, de nem mehettem el Párizsból, hogy egyszer ki ne próbáljam. Indításként mondom, milyen calvadosai vannak? Kiválasztottam alulról a második legolcsóbbat, az imént megkostóltam, nincs baj vele. Ugye ezt sem lehetett, amíg a festés folyt, mert egy kis kóstolás után ki tudja milyen savanyúcukor színeket festettem volna? Nem ismételném magam, mégsem mehetek el Párizsból anélkül... stb. Aztán érdeklődtem a burgundi borai felől és végül vettem két palack Chateau Bel-Air, Lussac St-Émilion-t, 2005-öst, ezt nagyon ajánlotta a pasi: kis pincészet, remek kidolgozású borokkal. Ez a 2005-ös különösen jól sikerült. Megfontoltan bólogattam. (13€/db!, ennek a feléért szoktam venni jókat a zsévenben) Remélem hoznak bort a vendégek, az egyik palackot eldugtam, majd szombaton meginnánk a Vojnich-csal.
Még abrosznak való csomgolópapírt is vettem a Rivolin, a leszállított áruk boltjában egy bungeszért. Viszont a kedvenc cukrászdámat tatarozzák, így mindjárt átmegyek a szigetre, ahol a Vojnich szerint a legjobb a tarte de fraise...
Szóval minden készen áll, vettem krumplit is, először véletlenül pomme-ot mondtam, hogy kéne 2 kiló, püré lesz majd belőle, ah oui, pour cuire, és a csaj elkezdett almákat dobálni egy zacskóba... Állj, mondom, pardon, pomme de terre... Nagy derültség.
Hát így tréfálkozunk mi itt Párizsban a bolti eladókkal, (mint Lenin elvtárs a bányászokkal. Tudjátok: jól vannak, emberek? - kérdezte tréfásan Lenin elvtárs. Jól vagyunk, válaszolták tréfásan a bányászok.)
Most kaptok még egy kis Giacomettit, aztán lassan elkezdek főzni.
• • •
Szóval hogy még baromi szép pasi is volt a Giacometti!
fotó: Irving Penn, 1950
különösen aztán öregebb korában:
fotó: Budd, 1964
volt egy meghatóan édes fotó, együtt a feleségével:
Alexander Lieberman: Alberto és Anette Giacometti a műteremben, 1951
(Yanaihara assis en pied) 1957
fotó: Jean-Régis Roustan, 1961
Anette (szegény... a szerk.) 1952 körül
(Anette ülve a műteremben) 1960 körül
egy csodálatos tájkép!
Paysage a Stampa, 1961 körül
végül még egy mágikus kis fotó a műteremről, szerzőt elfelejtettem.
