8. péntek
2007-10-26 19:03:34
No lassan záróra. A pincérek már rakják a felfordított székeket az asztalra.Mégiscsak elmentem - mintha normál ügymenet lenne - a Lavarie-be kimosni a cuccaimat. Annyira bírom ezeket az óriás szárító-dobokat, tök szárazon, gyűretlenül jön ki belőle a ruha. Annak idején, amikor tán az első mosógépet vettük (vagy cserélni kellett) megpróbáltam rábeszélni a Vojnichot, hoyg vegyünk rögtön a tetejére egy szárítót is. Leginkább arra vágytam, hogy amikor valami szellőzetlen vendéglőből hazatér az ember az undorító ételszaggal a ruhájában, akkor csak bedobod a zakódat a szárítóba, és egy fél óra alatt kiszellőzteti. Röviden azt mondta az asszony: nem. Hogy nézne ki egy ilyen toronnyal a fürdőszoba? Szerintem remekül...
Amíg mosódott-száradt a ruha: szokás szerint a lemezbolt: két lemez. Casals játszik Bach csellószonátákat: hát olyan nagyon nem tetszik. Valahogy mintha minden új hang picccato-val indulna, miért? Odaragadt az ujja a húrokhoz? Iderakom a (Bergman féle) Sarabande-ot, hogy halljátok, miről beszélek:
Viszont a két lemez összesen 6 euróba került!
Ez meg Schumann kvintett, (Ravel kvartet + Bruno Robillard), ezzel nincs baj.
Nem ismételném a sok ujjongásomat, hogy miért is volt annyira jó ez a két hónap, jó volt, na. Húzom az időt az utolsó pillanatig a csomagolással, onnantól aztán már olyan a műterem, mint egy dáma, akit megdugtak és otthagytak széttárt combokkal...
Túl vagyok egy nagy nyomasztáson is: megírtam és már el is küldtem Váli fotóalbumának bevezető tanulmányát. A bevállalt novellát nem sikerült megírni, sebaj, otthon tán mégegyszer nekifutok.
A tegnapi vacsora azt hiszem fergetegesen sikerült: annyi krumplipürét csináltam, hogy attól féltem, a hátralévő napokban már csak azt fogom enni, nos az utolsó szemig elfogyott. Bíró Yvették voltak vacsorázni, meg a Kende-Czigány Anna páros, aztán, a sajtra jöttek még a Sándor Erzsiék, Falus Juliék... szóval voltunk bőven.
Most még elmegyek egy koncertre, aztán holnap délután már jön a Vojnich, még kicsi örömködés itt, oszt slussz. Mint ahogy a sváb mondja a Családi kört: szúgáz éji bógár, neekimeg á fálnák, oszt slussz.