vasárnap
2008-04-13 23:56:52
hát még azóta mi jött közbe: 39 fokos lázzal fosós-sugárhányós jó kis izé... Ma eddig (23:53) két bögre tea és sok pohár víz volt összes bevitelem.– – –
ezt kezdtem volna tegnap elmesélni:
Tegnapelőtt AEGON-díj átdás. Műsor mellé: az Accord Vonósnégyes.
Egy Beethoven kvartet egy tétele, aztán két Schubert. Hogy van az, hogy élő zenét hallgatva majd mindig a torkom elszorul a gyönyörűségtől? Vagy nem is tudom, mi történik, de valami nagy jóság. Egészen mást hall az ember, mint amikor egy profi hangfelvétel szól a hangfalakon. Egyrészt persze az "egyidejűség" gyönyörűsége, hogy ott, akkor születik valami. De egyszerűen – azt hiszem – a hangok mások. Persze hallottuk eleget, hogy a digitális technika szükségszerűen szögletessé teszi a hanghullámokat, de a mai hangfelvételi technikával gyarló hétköznapi fül nemigen hallja a különbséget. Amit biztosan hall, az a "gyarlóság hiánya": az apró vagy nagyobb hibák egy jobb hangfelvételen gondosan ki vannak gyomlálva. Híres történet a végletesen perfekcionista Fischer Annie-ról (Kocsis Zoli mesélte hajdanán), hogy - ha jól emlékszem - valamelyik Beethoven (vagy Schubert?) szonátát egy hónap alatt vettek fel a Hanglemezgyárban, és – mondjuk – negyven darabból rakták össze a kész felvételt.
Tehát az apró hibák, tempóbeli kis pontatlanságok...
Az AEGON aulája nem egy koncertterem, kicsit visszhangos, és mindezzel együtt.. Kinn, a kapun túl a szürreális Kálvin tér, óriási balettozó darukkal.
A Beethovent kimondottan szépen csinálták, a Schuberttel nekem voltak bajaim. Nagyon nehéz, sok fegyelmet és sok szívmeleget-tehetséget-élettapasztalatot kívánó feladat lehet a Schubert tempóiból egy koherens, feszes, ugyanakkor mély cuccot összehozni... Élettapasztalat?
Schubert 32 évet élt. És mindent tud.
Orbán Ottó: Mi van Schubert dalában?
Egy szál virág Vas István sírjára
Schubert dalában, Schubert dallamában,
drága barátom, bizony a halál van.
Édessége azért mondhatatlan édes,
mert mélységes mély, vad keserűség ez,
a szultán méregcseppje kristálypoharad alján,
az árny, mely mindig ott áll minden mátka balján,
amelytől elsötétül az édes, édes élet,
és kihangzik belőle az Utolsó Ítélet,
nem villámló szavakkal, de zengő zongorával,
a moll akkordok összhangzattanával,
Schubert dalával, Schubert dallamával.
Schubert dalában, Schubert dallamában
minden hangban hallható halál van,
mégsem úgy hallgatod, hogy halálra váltan,
kacérkodsz és táncolsz, vigadsz, mintha bálban.
Egy szekérderék halál túl sok a halálból.
Schubert kábítószer túladagolással ápol.
S belőve bolyongsz az öldöklő világban,
hol a gyors patakban pisztráng, a réten vadvirág van,
s látsz egy sötét erdőt, mélyén rőzsetűz ég,
s meggyakod ott a Halál és a Lányka szűzét,
izzol a zene ölében, halhatatlan lángban,
s föltámadsz a halálból, mint Ő a Bibliában,
Schubert dalában, Schubert dallamában.