kedd
2008-08-12 22:38:26
Valaki azt kérdezte ma délután telefonban, hogy mit szólok a hőséghez? Riadtan kérdeztem viszza, hőség van? Én speciel reggel óta ültem a műteremben a kompjúter előtt, ablak csukva... Reggel zakóban mentem el, akkor sem tűnt fel. Hát ez a nyár nagyjából észrevétlenül múlik el fölöttem. Egy jótanácsot adhatok: soha ne kezdj el könyvet csinálni a saját munkáidról! Aránytalanul neked lesz a dolog a legfontosabb, ezzel aztán vissza is él mindenki, (vagy leszarja, persze.) Igazságtalan vagyok, két ember is szerepel(t) a projektben, akiknek a végtelen gondossága nagyon sokat segített: az egyik a kontrollszerkesztő: Schmal Alexandra. Dolgoztam már korábban vele, és amikor láttam, hogy a kiadó korrektorai fabatkát sem érnek (nagyon finoman fogalmaztam), akkor hívtam, és jött. Alapossága elképesztő.A másik Tüdős Balázs barátom, aki a "színhelyesség felelőse". Soha semmit nem bíz a véletlenre, soha nincs "jó lesz az már...", nem nyugszik, amíg a végére nem jár egy olyan problémának, amit én – húsz év gyakorlattal – valószínűleg észre sem vettem volna.
Mit mondjak, sokkal könnyebb képeket festeni, mint könyvet csinálni róluk. A következő életemben olyan nagy művész leszek, hoyg csak kenem a képeket, aztán mások lefényképezik, mások katalógusokat, könyvet csinálnak belőle, kinyomatják, én meg csak ülök majd a fotelomban karba tett kézzel... (pesze ha nem inszeminátor leszek az óbudai nyúlfarmon!).
Így este 10 után (pihenés) elszántam magam, és föllapátoltam még egy jó adag fotót rövid kis ábrahámhegyi nyaralásunkról. A sztár idén is egy Parti Nagy gyerek, de ezúttal a legkisebb, az Ármin.
Ahhoz fogható napsütötte gyerek kevés van. Talán az én Sándor nevű unokám, (Jankó szép és melankónikus, meglátjátok): róluk (és új, vidéki birtokukról) is van ottan pár fotó.