péntek
2008-09-05 22:36:39
Nagyon szar itt a web, viszont nagyon drága. Van egy rakás "vállalati" (WIFIRST) wifi az épületben, (20 óra kapcsolat 13 euro), de az időnek jelentős része azzal telik, hogy az ember vár, hogy megjöjjenek a csíkok a kijelzőn. Sok kisérletezés után megtaláltam az egyetlen helyet kis lakosztályomban, ahol szinte mindig ötcsíkos a kis legyező: ez a hely a hálószobámban lévő szekrény teteje. Fölraktam hát a laptopot a jó helyre.... Most itt állok egy széken, és vadul gépelek a szekrény tetején. Ha a házon körülfutó közös tetőteraszon most valaki végigmegy és benéz az ablakon, az leveti magát a röhögéstől az ötödikről. Hiába: az internet megváltoztatta a világot.Ma elkezdtem festeni. Akvarellt. Hoztam otthonról nagy üveglapokat, mert azt itt nagyon macerás vágatni. (ld. blog, tavaly ilyenkor). Hallom otthon hőségriadó van, és újratöltötték a Palatinus medencéit. Itt inkább 18-20 fok, amivel nem is lenne semmi baj, csak az időnként tomboló szél és eső kicsit nehezíti az utcán való levést. Ma délelőtt elmentem régi kedvenc BHV áruházamba, hogy megint vegyek egy vízforralót, persze az indulás előtti könyv-meló őrületben elfelejtettem becsomagolni. Ja meg akartam venni néhány bögrét és poharat is, met a legnagyobb itt található ivóedény az a mokkás kávéscsésze. Szoktam én ezt tudni, hozok is mindig edényszárítótól kezdve mindent, de idén úgy gondoltam, hogy miután itt csak három hétig maradok, majd elleszek a helyi szereléssel... Szép kicsit borús, világos idő volt amikor elindultam, nem vittem hát esernyőt, ez hibának bizonyult. Bögrét venni már nem volt lekierőm egy szál vászonzakóban, ömlő esőben. Most majd mindjárt desszertes tálban csinálok teát. (már ha leszálltam a szekrény tetejéről!)
Ami a legnagyobb dráma, hogy elfelejtettem rajzszögeket hozni: egy níveás dobozban őrzök harminc éve vagy 60 db MŰSZAKI RAJZSZÖGET. Az idősebbek telán emlékeznek rá, az egy olyan készség, amit bárhová, falba, asztalba, bármibe be lehet szúrni, mert acélból van a tűje és hegyes. Negyven éve nem lehet a világon sehol sem kapni. Fogalmam sincs, mit használ az emberiség helyette? Vojnichnak is van még pár darab, (SOKKAL KEVESEBB, mint nekem, Nóra abból szokott kunyerálni; megszámolva kapja, és megszámolva kell vissza is adni. Én a biztonság kedvéért inkább nem adok. Arra kellett volna, hogy az elkészült akvarelleket lehessen kicsit nézegetni a falon. Meg ott még kicsit száradhattak volna...
Azt sem meséltem, hogy az indulás előtt való napon vettem (Tüdős Balázstól) egy vadiúj 180-as NIKON teleobjektívet, csak zoomos volt nekem, ez meg fix, 2,8-as fényerővel. Őrületes. Úgy rajzol, mint egy isten. Sajnos ezt ebben a webméretben nemigen tudom illusztálni, de szóval nagyon-nagyon. Kipróbálni sem volt időm, most aztán időnként – ha éppen nem esik nagyon – kiállok a teraszra és lefotózom a Notre Dame-ot, és sikoltozom (magamban) a gyönyörűségtől.
Itt van hát egy sorozat, amiből az időjárásról is szerezhettek némi benyomást. Vizes-ablakos képet már nem akartam többet csinálni...
(A fotón fedeztem fel: a baloldali torony tetején emberek mászkálnak!)
Ez meg a Pantheon kupolája:
Láttátok már a Saint Chapelt és az Eiffel tornyot ugyanazon a fotón?
És végül a helyzet most:
