szombat
2008-09-13 16:35:13
Tegnap este tíz után elindultam sétálni az "izgatott városban". Először a S. Gervais templomba, ahol a délután a metrófeljárón kezembe nyomott prospektus szerint egész éjszaka zenés virrasztás lesz, "Menjük az élet forrásához" címmel (Allons ŕ la Source de la Vie). Engem főleg a beigért kórusmuzsika vonzott. No az nemigen volt, viszont 16-20 év körüli hátizsákos gyerekek izgatott tömege, akik a felolvasott liturgikus szövegek között mai katolikus "mozgalmi dalokat" énekeltek lelkesen. Megható volt a jókedvük.A szomszédban lakó, huszonéves spanyol brácsás fiúval mentem, és ha már, hát elkerültünk a Notre Dame felé. Ott is óriási tömeg, hatalmas kivetítőkön civilek mondták el (egyenes adásban a templomból) a hitvallásukat. Természetesen a francián kívül más nyelven egy árva szó nem hangzott el. A környéken is hatalmas csoportokban fiatal gyerekek vonultak, színes, pápás egyentrikóban, náluk tán csak a rendőrök voltak többen. (Én még ennyi rendőrt egy helyen életemben nem láttam.) Az egész buli nagyon jókedvűnek tűnt, a brácsás fiú meg is jegyezte, hogy ő bizony irigykedik, különösen, hogy mennyi gyönyörű csaj van a tömegben.
– – –
Na lefotóztam, és fölraktam a helyükre az eddig elkészült, és befejezettnek nyilvánított képeket
(A címadás mindig a legnehezebb munka!)
Estére hívnak, menjek, nézzem meg Ionescu: Kopasz énekesnőjét, még vívódom. (Radnóti Sándortól fantasztikus krimi-klasszikusokat kaptam az útra, inkább itthon heverésznék... Most éppen Elmore Leonard: Glanc című remekműve van soron.)
Végül megint egy kóstoló a multkori zenei zsákmányaimból. Megint a kontratenor Carlos Mena, ezúttal Johann Christoph Bach: Lamento c. izéjét énekli ("Ach dass ich Wassers g'nug hätte", szabad fordításomban: bárcsak lenne elég vizem... (?) Elég gyönyörű.