szerda
2008-12-04 01:27:43
Ma visszahozták a szegedi kiállítás képeit. Mióta hazaértem, műtermem leginkább egy szexuálisan kihasznált és elhagyott slampos hölgyre emlékeztetett. Három hónapja nem volt rendesen kitakarítva (pontosítsunk, nem rendesen, egyáltalán nem volt kitakarítva), távollétemben elvittek több, mint hatvan képet, s ott maradt szegény... stb. lásd mint fenn. Na most aztán viszont tele lett. Nóra segítségével a képek kétharmadát gyorsan ki is csomagoltuk: összesen csak egy képen törték össze az üveget, de a kép maga ott sem sérült. Hamarosan visszakerülnek a kölcsönkért képek is tulajdonosaikhoz, de így sincs esély, hogy mindennek helyet találjak.Az akvarell egy hamis jószág: keret nélkül igencsak nyomorult és meztelen, nem is szoktam addig mutatni őket, míg meg nem kapják az őket megillető adjusztálást. Namármost: az idei termés bekeretezve, (ha a Franciaországból hozottak is készen lesznek), Váli számbűvöletében élve mintegy kilenc folyómétert tesz ki. (Most a keretezés költségeiről ne is tétessék említés!)
Már csak a vevőkben bízom, vagy hamarosan kitűzhetem az ajtóra a MEGTELT táblát.
+ + +
Még mindig tart Nóra pályázat-őrülete: folyamatosan cv-ket, motivation lettereket és professional program-okat és hasonlókat gyárt; ámulva és irigykedve nézem, hogyan fogalmaz egyenesen gépbe angolul. Már németül - amit valaha a legkorrektebben, (nyelvtanosan is!) tudtam - sem érnék a nyomába. Egy három hónapos párizsi ösztöndíjat célzott meg, azt hiszem sikerült kellőképpen beoltani Párizs mániámmal. Nagyon bírnám, ha a jövő őszt ezúttal ő IS Párizsban töltené. Persze nagyon kicsi az esélye, mert az egész egyetemről összesen öten mehetnek ide. Portfólió már szépen kinyomtatva, bespirálozva készen van, holnap reggel kell beadni, hogy aztán az egyetem hat hónap alatt (!) eldöntse, hogy kiket javasol.
+ + +
Így éjjel 1/2 2 felé járván itt van egy jó kis trombitálás, Jacques Coursil:
Edouard Glissant L'Archipel Des Grands Chaos, La Traite