vasárnap!
2009-01-18 16:34:37
és tegnap már kaptam KRUMPLIPÜRÉT, ma pedig sárgarépa főzeléket kértem és kaptam, rántott csirkemellel!!! Hogy nyomja fel, aki csak akarja a jó khmer konyhát... az összes rizzsel és banánnal...Ez a sárgarépa főzelék történet egészen misztikus: 62 éven keresztül gyűlöltem, a nevével is ki lehetett kergetni a világból, akár a gangra is. Annál már tán csak három étel volt, de van is mélyebbre pozicionálva: a paradicsomos káposzta, finom főzelék, és végül a grízes tészta!!!
Paradicsomos káposzta. Még élő kortársaim jelentős része azt hiszem egyet ért velem abban, hogy az ötvenes-hatvanas évek szocializmusának úgy egyben, savanyú, paradicsomoskáposzta illata volt! De legalábbis minden üzemi konyha és iskolai menza kilométeres körzetében ez a szag csorgott a falakról is. Mondanom sem kell, Vojnich egyik kedvenc étele! Na ja, a szentimrevárosi urilány, aki életében menza közelében sem járt, mert otthon Mamika várta a friss meleg ebédkével. Odáig nem szaglott el a Sziget utca bűze...
Finomfőzelék. Ez is egy ilyen komunista dolog: előre megmondom, hogy ez az étel "finom", ÉRTED? Ne mondja meg, jó, majd én eldöntöm, hogy milyen, a rohadt életbe. Legalább ennyi kis szabadságot a magyar dolgozónak!
Azt valahogy még a névadó is röstellte volna mondani, hogy édes-csirizes répafőzelék borsóval. Brrr.
Grízes tészta Hát itt pedig egy súlyos konstrukciós hibával állunk szemben: adva van - ugye - a főtt tészta. Remek jószág, mármint remek hordozóanyag, számtalan változata létezik a világban, hogy mivel ízesítik. A spagettik családját hadd ne soroljam, de ha a konkrét tésztafajtánál maradunk, a hosszúmetéltnél, hát arra is lehet szórni mézes/cukros mákot, darált diót, vagy ha sósan szeretnénk hát reszelt sajtokat tejföllel stb-stb. Egy dolgot nem lehet szerintem: TÉSZTÁT TÉSZTÁVAL ÍZESÍTENI? Micsoda aberrált ötlet, is micsoda szaga lesz a pirított gríztől! Passzol a paradicsomos káposztához.
Na de térjünk vissza a sárgarépa főzelékhez. Pár éve Nórával azt találtuk ki, hogy VE születésnapi vacsorájának (a szeretet=áldozat) megfőzzük neki kedvenc főzelékét, ahogy imádja, jó kis rántott borjúval. Beletúrtunk Horváth Ilonába (benne még soha nem csalódtam), és főztünk egy - ma már azt mondanám - fergeteges, tejszínes sárgarépafőzeléket. Nem volt édes, nem volt benne csiriz; szóval megállapítottuk, hogy ahogy mi főzzük, még ez is remek. Utóbb aztán kiderült, hogy a Vojnich is mindig (már amikor néha mert, magának) így főzte, csak mi megkóstolni sem voltunk hajlandóak! Hát ezt most már soha nem fogjuk megtudni, de az tényvalóság, hogy a mai, az pompás volt, pedig még tejszín sem volt benne.
+ + + +
Na és akkor most kaptok egy kostolót Phnom Penh egy békés, hétköznapi délutánjából: