bán zsófi
2009-04-02 16:36:59
+ + +Alföldi Robit tegnapelőtt este a Bárka Színház Koldusopera előadásán baleset érte: egyelőre kideríthetetlen technikai hibából a darab végén egy négyméteres dobogó tetején álló kétméteres oszlopról lezuhant, vélvén, hogy - mint eddig mindig - a darab szerinti akasztáskor a hátára akasztott biztonsági kötél megtartja. Szünetben előtte még elpróbálták, és minden rendben volt.(???). Szerencsére megúszta durva zúzódásokkal, (rémesen néz ki szegény!) de sokkal nagyobb baj is történhetett volna, például, ha a négyméteresről is továbbzuhan. És egyáltalán. Még fölkelt és kivánszorgott a takarásba, akkor persze azonnal mentők. Amikor beszállt a mentőautóba, akkor a mentős kérte a TAJ-kártyáját!!! Próbálta mondani, hogy nem lehetne-e előbb megvizsgálni, de vissza kellett menni a táskájához a kártyáért. Azt mesélte, hogy a mentőautó úgy rázott, hogy a feje majd leszakadt, és amikor kérdezte, hogy a gerincsérültet is így viszik, akkor azt válaszolták, hogy igen, csak akkor lassabban mennek.
+ + +
Tegnap este átadtuk a díjakat, én Bán Zsófit laudáltam:
- utifű -
Idén januárban – örökséget herdálván – Kambodzsában-Laoszban jártunk, családi utazás, papamamagyerekek. Volt minden, Angkor csodái, Phnom Penh izgalmas tébolya, vagy hajókázás a Mekongon, Kirándulás a Pak Ou barlanghoz... Megszámlálhatatlan lépcső, és megszámlálhatatlan Buddha szobor. Esténként ájult fáradtság, csajok a híres esti piacon, én, betámasztva szállodai szobánkba, menekülök útivigaszomhoz, Bán Zsófi könyvéhez, a Próbacsomagoláshoz.
Zsófival utazni boldogságos. Gondolkodik helyettem.
Lát helyettem.
(Két utazás egyszerre, őrület.)
Zsófi bezzeg felment a hegyek közé is, - olvasom - kicsiny hmong faluban a szokásos szociodráma a karkötőt áruló gyerekekkel, mi is vettünk vagy nyolcvan példányt. És ő is látta, tanusítja: a nyomor hetedik bugyrában, felnőttek, gyerekek egyaránt szívszorítóan, boldogan mosolyognak.
“Om mane padme om” sóhajtja a csak hajnalban elcsendesedő bajor túristák lelki üdvéért, de rögtön hozzáteszi, hogy sajnos “reménytelenül, genetikailag alkalmatlan a buddhista életszemléletre. Anyám kun volt, az apám félig székely, vagy hát nem egészen, pünkt verkehrt... De akkor mit keresek itt?” (Már megint helyettem kérdez!)
Fog ez menni, epediéta ide vagy oda: nagyszerű esti beszélgetések, El Kazovszkijról, Sontagról, Nádasról, Sebald Unheimliche Heimatjáról...
Nem oktat, beszélget velem. Elgondolkodtat a Vonzások és választások kert-metaforájáról: