roma halottakért...
2009-04-27 23:13:49
Megemlékezés a meggyilkolt romák emlékére a Teve utcai rendőrpalota előtt. Összesen jó, ha háromszázan voltunk. (Abból gondolom, hogy a HírTV szerint százötvenen.) Többségük jóbarát, Radnóti Sándortól Dés Laciig, Neményi Maritól Nagy Boldizsárig... Ez kicsit kevésnek tűnik!Kovács Éva, a kiváló szociológus adta át benn az üvegházban a petíciót a helyettes főrendőrnek.
Horváth Mária roma énekesnő egy gyönyörű siratóének után elénekelte a Szózatot. Különös volt cigány siratóének hangján hallgatni, hogy hazádnak, hogy légy híve, hogy óh magyar. Miközben a leghétköznapibb szóhasználat (nota bene roma szóhasználat is) úgy tesz különbséget: cigányok és/vagy magyarok. Hogy e kívül nincsen számodra hely? Hát e belül se sok, legfeljebb a falu legszélén, ha le nem vadásznak...
Kis késéssel megérkezett Tiszalökről a gyászoló család, mind szépen ünneplő feketében, kiöltözve, kezükben táblákkal, melyre a – vélhetően összes feltalálható – családi fotó volt felragasztva.
A képen látható férfi a legutóbbi áldozat, Kóka Jenő, feleségével és – (ott még) – kislányával.
Ezen a képen az özvegy és leánya, a táblát tartó férfi tán az asszony (vagy az áldozat) testvére, mellettük Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke.
Megtaláltam a Zöld az erdőt (Ando Drom); zene Zsigó Jenő, szöveg: Bari Károly