full time...
2009-05-15 23:57:10
Nagyon sűrű 36 óra.Tegnap egész nap a műteremben, így is félkészen hagytam ott az új képet, iszkoltam haza, mert 7-re vacsoravendégek. Vojnich valami gyönyörűséges pulykacombot varázsolt sült brokkolival, még kis pannonhalmi bor is volt mellé. Ja, és Budaörsön vásárolt igazi olasz profiteroll, őrült jó, valahogy mélyfagyasztva hozzák, és dobozban lehet kapni!
Édesvendégek elmenvén nekiálltam Nóra lányom (és egy osztálytársa) idei makettjét lefotózni. Jó kis húzós feladat: nyaralót tervezni lejtős telekre! Janáky Pista a mestere, remekül vezényli ezeket a gyerekeket. Szerintem a makett is szép lett, talán a rajzokból is mutatok majd, ha már föl lesznek adjusztálva.
és itt van tető nélkül...
Szóval elvoltunk éjjel 1-ig a fotózással, reggel nem vitt rá a lélek, hogy uszodába menjek. Gyorsan még befejeztem a hamarosan megjelenő Marginália kötet borítóját (Palatinus - 2000 közös kiadás), és már jött is PG, hogy lemenjünk a zárás előtt mégegyszer megnézni (és Antall Péterrel találkozni) az Antall-Lusztig gyűjtemény ott kiállított részét. A csoda kis Mednyászkyt le is fotóztam nektek mutatóba:
És aztán már vágtattunk is vissza, mert 7-kor meg bemutató volt a Nemzetiben: John Webster Amalfi hercegnő.
Hááát... Nem vagyok nagy híve a brechtes didaktikával fűszerezett görög sorstragédiák+élő bábjáték-stílusnak, de azt kell mondjam, hogy amikor elkezdenek a dolgok történni, amikor fölforr a dráma, akkor a dolog magávalragadó. Balázs Zoltán rendezte, nagyon markáns, határozott, a koncepcióból ki nem billenő produkciót hozott létre. Nagyon nagy szerepet osztott a díszlet- és jelmeztervező Gombár Juditra; néha, – különösen az elején – el is uralkodnak kicsit a hatalmas jéghokikapus kesztyűkkel való mókázások.
Sáry Laci a zeneszerző, gyönyörű zenét csinált a darabhoz, a kórus bizony néha küzd is vele rendesen. Ami nagyon nagy baj, hogy a szövegek legalább harminc százalékát egyszerűen nem lehetett érteni. És ez nem túlzás, körbekérdeztem a barátokat az előadás után! (Az aztán végképp komoly istenkisértés szerintem egy ilyen tűrhetetlenül rossz akusztikájú színházban az első tíz percben a szövegeket a közönségnek háttal elmondatni!)
Bosola Sinkó László volt, nagyszerű. Akiknek minden szavát érteni lehetett az (mint mindig) Hollósi Frici, meglepetésemre az Oresztész óta Péterfy Bori nagyon megtanulta ezt a színpadot, ugyancsak tökéletesen érthető, és persze Sinkó is, csak kicsit őt is utolérte már az öregkori "kásás" artikulálás. Amúgy a szinészekre semmi rosszat nem lehet mondani, Kulka, Makranczi Zalán és a többiek is becsülettel teljesítettek.
Utóirat: egy fél órával a kezdés előtt már odaértünk a szinházhoz, közkívánatra fölvittem Presseréket és Vojnichot a műterembe, és láss csodát: a félkészen otthagyott kép egybehangzó vélmény szerint készen van. (A Vojnich azt mondta: jó bátor dolog!)
Jóéjszakát.