Mit innigsten Empfindung
2009-07-24 11:14:58
Reggel
Az első (hosszú) kávé, első (- második, harmadik...) cigaretta.
Üldögélünk az ebédlőasztalnál, még laza hálócuccban, mint Hui és Tui a két öreg a napon a Józsefben (ha ugyan így hívták őket, meg kellene nézni, de lusta vagyok. Aki olvasta, úgyis emlékszik!). Nézegetjük az éjjeljött leveleket. Tegnap valaki mesélt édesanyjáról. Vidéki nagyváros, 94 éves, aktív korában énektanárnő, majd nyolcvan fölött, elfogyván a hangja német nyelvvizsgára készít föl gyerekeket a mai napig. Több mint tíz éve mozgásképtelen, azóta nem hagyta el a lakását, tolószéket nem hajlandó: mit szólnának az emberek? Kérdezem, televízió? Azt mindig utálta, inkább rádiót hallgat. És folyamatosan olvas. Az összes (!) Jókait elolvasta, és mindenre emlékszik. Állandóan új könyveket követel.
Amiért az egészet elmeséltem, a történet végén Vojnich azt mondta: abban reménykedem, hogy az én öregkoromat már megoldja az internet.
Közben rányomok újból a tegnap este - munka közben - hallgatott zenére, mellettem VE már éppen valami főzőfilmet néz, (Igazi, rókagombás rizottóra készül!!!), olasz nő főz angol nyelven, nagyon viccesen hangzik.
Szóval az itt következő zene (Bodor Anikó jóvoltából):
Beethoven: Sonata No. 30 In E Major, Op. 109 - 3
Gesangsvoll, Mit innigsten Empfindung: Andante Molto Cantabile Ed Espressivo
Szvjatoszlav Richter előadásában
Este aztán egy fergeteges vacsora EP-ékkel, elágazó szeszekkel, no hajnali 4-kor még nem aludtam. (Hja, a szociálisban mindig nagyon korán adják a vacsorát.)