hétfő
2009-12-02 00:02:52
Nagyon le vagyok maradva a beszámolókkal.Pedig.
Pedig elhívtak-voltunk a múlt héten Brunello di Montalcino Riserva borkóstoláson. Tízféle bor, no itt aztán nem volt kiköpködés. Mindegyikből csak egy nyelet, persze, de milyen nyelet! Rémes lehet gazdagnak lenni, hogy ilyeneket kell inni nap mint nap. Elsorvadna az ember boldogságközpontja. Tizenketten voltunk, a többi jelenlévő persze szinte kivétel nélkül őrült, volt pár remek figura. Elképesztően ismerik, értik a borokat, ez is egy nagyon komoly szekta. Kérdezgettem őket erről a bor-metanyelvről, amit használnak a borok értékelésekor, azt mondták, hogy persze, azt is meg kell tanulni. Van például olyan, hogy "illat-tárcsa", amin körben sok-sok különféle illat van, és a kezdők pl azon gyakorolnak. Fűszerek és gyümölcsök, meg még ki tudja mi minden a tárcsán, és vakon meg kell ismerni... Ezeket a Riserva borokat a szabvány szerint 6 évig ki sem szedik a hordóból, akkor lehet legkorábban lepalackozni. Ittunk 5 féle 1997-es, és háromféle 1995-ös csodát, hát ezek között én aztán különbséget tenni alig tudtam. Elképesztő illatok-zamatok vagy micsodák.
Ja, volt jó kis nyers sonka is, friss magos kenyérrel.
Ahogy fogyott a minta, lett nagyobb lazulás. Végül - szerény javaslatomra - még egy palack grappa is előkerült, azzal sem volt baj.
(Aki többet akar: www.montalcino.hu)
+ + +
fotók: Dr. Nagy Miklós
Aztán volt kirándulás szombaton Nagy Miklóshoz Győrbe, PG-ék még nem látták a gyűjteményét.
Őrületes ebéd szokás szerint: húsleves velőscsonttal, gesztenyével töltött fácán (olasz gesztenyével, Vendelin fiam), a harmadik is isteni volt, valami vetrece vagy miaszösz, knédli-gombóccal. Krémesek a helybéli csoda-cukrászdából.
Utána félájultan be a városba; találkoztam a Városi Múzeum új igazgatójával, aki megmutatta a Városi Képtár összes termeit, ott lesz jövő novemberben nagy kiállításom. A hely szép, sok-sok terem. Megtöltjük.
+ + +
búcsúzóul egy helyesség:
Bobby McFerrin demonstrates the power of the pentatonic scale