búcsú
2010-01-16 16:18:27
Meghalt egy jóbarát.
Györgyey Klára
(1933-2010)
A legváratlanabb pillanatokban jött tőle egy-egy levél a tenger túljáról, hol Erzsébetnek, hol nekem. Mindent tudott rólunk, minden érdekelte, ujjongó sorokat küldött, amikor Darvasiék elvitték neki közös könyvünket. Egy éve rákapott a Facebookra, Klári szívmelegéből a fél világnak jutott.
Korszerű, "drót-barátság" volt, személyesen soha nem találkoztunk. Rossz.
idetűzném Ilia Mihály sorait, amit Klári halálhírére Darvasinak küldött:
"Kedves Laci Barátom,
bizony csak szomorú ez a reggeli híred, most olvastam Györgyey Klára halála hírét.Tegnapelőtt írtam egy sort a családnak, hogy tudom K betegségét, gyógyulást kívánok és jó hírt várok róla. Hirtelen K szegedi útja jutott az eszembe, amikor taxival kerengtünk a Csillag börtön körül, mert Klára látni akarta, hogy édesapja hol volt bebörtönözve. Már sötét volt, csak az őrök refletora világította meg a falakat. Egyszer K megállította az autót, odarohant a börtön falához és nekdőlt a falnak, hangosan zokogott. Alig tudtuk a taxissal elhúzni onnét, nehogy valamelyik őr meglássa. Most, hogy meghalt, mondom róla, hogy csillagszóró jellem volt, mindig adott, segített, "hasznos író volt". Ezt Endrődi Sándor mondta Fáy Andrásról. Klárára ez fokozottan érvényes. Nemének és nemzetének (nagy szó,de így van), jó hírt szerzett, ezért a hálát életében nem kapta meg, az emlékezésünk legyen egy kis elismerése ennek az áldozatos életnek.
Ölel és üdvözöl öreg híved:
Ilia Mihály"
Legyen itt a Lacrimosa Verdi Requiemjéből
(Bécsi Szimfonikusok, Karajan, Stella, Dominguez, Modesti, Gedda)
