szerda
2010-01-27 23:31:35
Meglehetősen zseniális koncert volt tegnap este a Művészetek Palotájában.
De néhány szót azért az előzmények is megérnek. Jó régen meghirdették Schiff András koncertjét, hetek óta nem lehetett már jegyet szerezni rá sehogyan. Úgy tűnt teljesen reménytelen a dolog, amikor végül baráti protekcióval kigyulladt a zöld lámpa: lesz helyünk, mehetünk.
Azt, hogy hetekkel előtte nem volt már jegy a koncertre már csak azért is érdemes hangsúlyozni, mert így hetek óta azt is lehetett tudni, hogy a MÜPA parkolója is igencsak ki lesz használva. Ami a Nemzeti Színház és a MÜPA körül parkolás ügyekben történik, az egészen elképesztő. Másodszor járunk úgy, hogy az intézményekbe tartó autósor a Soroksári úton a Boráros térig áll. A Nemzeti Színháznak ugyanis egyáltalán nincs parkolója, az odatartók, ha kivárták sorukat, akkor a MÜPA és a Soroksári út közötti, nyilvánvalóan hamarosan beépítendő telken, a szabadban, pénzért parkolhatnak. Egyszerre egy autó megy be a kapun, jegyet vesz, stb., el lehet képzelni, hogy a nagyjából egy időben érkező cca 2-300 autó mennyi idő alatt jut el helyére, és utasai a színházba. Valószínüleg ezért találták ki, hogy a MÜPA koncertek a színházi után egy fél órával, 7:30-kor kezdődnek, hiszen különben az odaigyakvőknek is ugyanazt a sort kell kivárniuk, hogy a koncertterem egyébként ingyenes földalatti parkolójába juthassanak.
A múltkor a Nemzetiben 7-kor kezdődött a Mein Kampf nyilvános főpróbája, ugyanott ugyanakkor a nagyszínpadon az Úri muri bemutatója, plusz a MÜPÁ-ba is gyűlt már a közönség... Teljes volt az őrület, mint egykori "bentlakó" valahogy átküzdöttem magam a parkolóra várók során, és bementem a társulati parkolóba, ami a két bemutató miatt szintén színültig volt. (Francnak sem volt kedve a jeges szélben, süvítő minuszokban gyalog bóklászni a kietlen Soroksári úton.)
Nagyon szeretném tudni mi volt a fejében a Nemzeti tervezőjének (Siklós Mária), vagy az agyonajnározott beruházónak (Arcadom),: építünk egy Nemzeti Színházat, aztán a kultúrszomjas publikum majd önként és dalolva gyalog érkezik???
Nos a tegnap este aztán még ezen is túltett, ezúttal a MÜPÁban kezdődött percre egy időben a Schiff koncert, és a másik teremben egy másik. Nemcsak a parkoló telt meg, de a ruhatár is: amikor azt mondta a néni 19:40-kor, hogy betelt, fáradjunk föl a két emelettel feljebbi ruhatárba, mert állítólag ott még van pár kabáthely, akkor kissé ingerülten és határozottan mondtam, hogy rakja le a földre a kabátjainkat, és átnyújtottam a két kabát tárolásáért járó 360 forintot...
Ki volt az az állat, aki... na hagyjuk.
No ilyen előzmények után egy bájos hosztessz előttünk futva fölkalauzolt minket, és bevezetett a kettő közül az egyik elnöki páholyba, szemben a másikban az igazi elnök ült családjával. Mi csak ketten, a kényelmes fotelokban!
És akkor elkezdődött.
Beethoven: Coriolan-nyitány, op. 62
Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37
Mozart: c-moll fantázia, K. 475
Mozart: c-moll zongoraverseny, K. 491
Schiff maga vezényelte a nem túl nagy látszámú, annál varázslatosabban játszó (1999-ben általa alapított) Capella Andrea Barca nevű zenekart.
Az egész olyan volt, mint a mesében. A konccertterem akusztikája minden alkalommal megrendít, ültünk már a második emeleti erkélyen, ültünk a földszinti zsöllye közepén, oldalpáholyban stb., nos jelenthetem, hogy az elnöki páholyból is tökéletesen lehet hallani.
Érdekes volt a zenekar összeállítása is, ha jól számoltam tizenöt brácsás volt, és összesen tán nyolc hegedűs.
Láttam már koncertet sokat, ahol a szólista egyben karmester is volt; Schiff az átlaghoz képest nagyon intenzíven dirigált, bár szemmel láthatóan maguktól is nagyon tudták a dolgukat. Érdekes látvány volt, ahogy Schiff, félig ülve, a jobb kezével mintegy mellesleg ördögi sebességgel zongorázik, miközben bal karjával széles gesztusokkal a zenekart irányítja.
Remek koncert volt, hálás közönséggel.
Bő húsz perc alatt a parkolóból is kijutottunk.
+ + +
(iPhone)
Tegnap-ma megrendeztem Vojnich kiállítását, a világítás - véres verjtékkel - kétszer annyi ideig tartott, mint a képek elrendezése. Elkeserítő, hogy a Szépművészeti Múzeumon kívül nem ismerek Magyarországon olyan múzeumot/kiállítóhelyet, beleértve a Nemzeti Galériát is, ahol a fényerőt, ha egyáltalán szabályozni lehet, akkor azt ne a feszültség változtatásával érnék el. Gyengébbek kedvéért ez annyit jelent, hogy ahogy csökkented a fényerőt, úgy sárgulnak el a lámpák: remek példája volt ennek a pörköltszaftban úszó Farkas István kiállítás a Várban.
A Szépművészetiben gyenge, vagy erősebb szürke szűrőket raknak a lámpák ELÉ, a feszültséghez pedig nem nyúlnak!
(iPhone)
A készt, majd megnézitek pénteken.
Ja, fontos, aki esetleg autóval jön a megnyitóra: az autót legkönnyebben a Bartók Béla út túloldalán, még a Körtér előtt az Alexandra irodaház földalatti parkolójában lehet hagyni!
De néhány szót azért az előzmények is megérnek. Jó régen meghirdették Schiff András koncertjét, hetek óta nem lehetett már jegyet szerezni rá sehogyan. Úgy tűnt teljesen reménytelen a dolog, amikor végül baráti protekcióval kigyulladt a zöld lámpa: lesz helyünk, mehetünk.
Azt, hogy hetekkel előtte nem volt már jegy a koncertre már csak azért is érdemes hangsúlyozni, mert így hetek óta azt is lehetett tudni, hogy a MÜPA parkolója is igencsak ki lesz használva. Ami a Nemzeti Színház és a MÜPA körül parkolás ügyekben történik, az egészen elképesztő. Másodszor járunk úgy, hogy az intézményekbe tartó autósor a Soroksári úton a Boráros térig áll. A Nemzeti Színháznak ugyanis egyáltalán nincs parkolója, az odatartók, ha kivárták sorukat, akkor a MÜPA és a Soroksári út közötti, nyilvánvalóan hamarosan beépítendő telken, a szabadban, pénzért parkolhatnak. Egyszerre egy autó megy be a kapun, jegyet vesz, stb., el lehet képzelni, hogy a nagyjából egy időben érkező cca 2-300 autó mennyi idő alatt jut el helyére, és utasai a színházba. Valószínüleg ezért találták ki, hogy a MÜPA koncertek a színházi után egy fél órával, 7:30-kor kezdődnek, hiszen különben az odaigyakvőknek is ugyanazt a sort kell kivárniuk, hogy a koncertterem egyébként ingyenes földalatti parkolójába juthassanak.
A múltkor a Nemzetiben 7-kor kezdődött a Mein Kampf nyilvános főpróbája, ugyanott ugyanakkor a nagyszínpadon az Úri muri bemutatója, plusz a MÜPÁ-ba is gyűlt már a közönség... Teljes volt az őrület, mint egykori "bentlakó" valahogy átküzdöttem magam a parkolóra várók során, és bementem a társulati parkolóba, ami a két bemutató miatt szintén színültig volt. (Francnak sem volt kedve a jeges szélben, süvítő minuszokban gyalog bóklászni a kietlen Soroksári úton.)
Nagyon szeretném tudni mi volt a fejében a Nemzeti tervezőjének (Siklós Mária), vagy az agyonajnározott beruházónak (Arcadom),: építünk egy Nemzeti Színházat, aztán a kultúrszomjas publikum majd önként és dalolva gyalog érkezik???
Nos a tegnap este aztán még ezen is túltett, ezúttal a MÜPÁban kezdődött percre egy időben a Schiff koncert, és a másik teremben egy másik. Nemcsak a parkoló telt meg, de a ruhatár is: amikor azt mondta a néni 19:40-kor, hogy betelt, fáradjunk föl a két emelettel feljebbi ruhatárba, mert állítólag ott még van pár kabáthely, akkor kissé ingerülten és határozottan mondtam, hogy rakja le a földre a kabátjainkat, és átnyújtottam a két kabát tárolásáért járó 360 forintot...
Ki volt az az állat, aki... na hagyjuk.
No ilyen előzmények után egy bájos hosztessz előttünk futva fölkalauzolt minket, és bevezetett a kettő közül az egyik elnöki páholyba, szemben a másikban az igazi elnök ült családjával. Mi csak ketten, a kényelmes fotelokban!
És akkor elkezdődött.
Beethoven: Coriolan-nyitány, op. 62
Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37
Mozart: c-moll fantázia, K. 475
Mozart: c-moll zongoraverseny, K. 491
Schiff maga vezényelte a nem túl nagy látszámú, annál varázslatosabban játszó (1999-ben általa alapított) Capella Andrea Barca nevű zenekart.
Az egész olyan volt, mint a mesében. A konccertterem akusztikája minden alkalommal megrendít, ültünk már a második emeleti erkélyen, ültünk a földszinti zsöllye közepén, oldalpáholyban stb., nos jelenthetem, hogy az elnöki páholyból is tökéletesen lehet hallani.
Érdekes volt a zenekar összeállítása is, ha jól számoltam tizenöt brácsás volt, és összesen tán nyolc hegedűs.
Láttam már koncertet sokat, ahol a szólista egyben karmester is volt; Schiff az átlaghoz képest nagyon intenzíven dirigált, bár szemmel láthatóan maguktól is nagyon tudták a dolgukat. Érdekes látvány volt, ahogy Schiff, félig ülve, a jobb kezével mintegy mellesleg ördögi sebességgel zongorázik, miközben bal karjával széles gesztusokkal a zenekart irányítja.
Remek koncert volt, hálás közönséggel.
Bő húsz perc alatt a parkolóból is kijutottunk.
+ + +
(iPhone)
Tegnap-ma megrendeztem Vojnich kiállítását, a világítás - véres verjtékkel - kétszer annyi ideig tartott, mint a képek elrendezése. Elkeserítő, hogy a Szépművészeti Múzeumon kívül nem ismerek Magyarországon olyan múzeumot/kiállítóhelyet, beleértve a Nemzeti Galériát is, ahol a fényerőt, ha egyáltalán szabályozni lehet, akkor azt ne a feszültség változtatásával érnék el. Gyengébbek kedvéért ez annyit jelent, hogy ahogy csökkented a fényerőt, úgy sárgulnak el a lámpák: remek példája volt ennek a pörköltszaftban úszó Farkas István kiállítás a Várban.
A Szépművészetiben gyenge, vagy erősebb szürke szűrőket raknak a lámpák ELÉ, a feszültséghez pedig nem nyúlnak!
(iPhone)
A készt, majd megnézitek pénteken.
Ja, fontos, aki esetleg autóval jön a megnyitóra: az autót legkönnyebben a Bartók Béla út túloldalán, még a Körtér előtt az Alexandra irodaház földalatti parkolójában lehet hagyni!