2010-01-29 16:57:24
Ma reggel Vojnich a Klubrádióban:
Nemsokára indulunk a megnyitóra. Közel van hálistennek, lehet gyalog menni.
+ + +
Meghalt J. D. Salinger
Azt hiszem mnden sorát olvastam, amit valaha közzétett.
Fontos része(m) volt egykoron. Talán a Kilenc történet? Vagy a Franny és Zooey?
Kilencvenegy éves volt, legalább harminc éve nem publikált egy sort sem. (Biztos lesz, aki kijavít; kb. nna.) - Megnéztem:
45 éve!!!Mi történhet ilyenkor? Végülis Ottlik is egy könyvvel halhatatlan. Azt írja ma a weben Salinger egyik amerikai méltatója, hogy "Greta Garbo" szindróma.
Emlékszem (valószínűleg már meséltem is) a hetvenes években egyszer megkérdeztem az akkor már hosszú évek óta nem dolgozó ("helyette" beteg rokonát ápoló) Vaszkó Erzsébetet, hogy hogyan számol el a lelkiismeretével, vagy mivel, hogy megfoszt engem, minket és utódainkat jópár remekműtől? Elmosolyodott, kicsit közelebb hajolt, megsimogatta az arcomat és annyit mondott: "Édes kisfiam."
Olyat is tudunk, aki egy borús napon egyszercsak elkezdett a remekművek helyett közepes vacakokat csinálni, legszebb példája a Vuillard. Van akinél az Alzheimer bácsi segített (Willem de Kooning).
De hogy soha többé egy sort se? És amilyen kemény csávó volt, ha írt is, biztos mindent megsemmisített, amit nem publikált.
Könyörgöm, mivel töltötte az elmúlt harminc évet? Belegondolni is rémes!
+ + +
Sajnálattal tudatom, hogy - többhetes lappangás után - a kesztyűk közül előkerült elveszettnek hitt kis CyberShot fényképezőgépem. Pedig már beleéltem magam, hogy kell egy újat vennem; a fotósiskola honoromból megvehettem volna újból a Laoszban összetört kis Leicámat, azt nagyon szerettem. Shit.
Ez a két fotó volt a meglelt gépen.
+ + +
És egy igazi fotográfus, Szilágyi Lenke fotói a Panoramio-ról.