csütörtök
2010-02-12 00:03:02
Még mindig (és ez egy darabig el is fog tartani) ganézom a műtermemet, valaha 8 ember dolgozott itt, ürítgetem a fiókokat, ma kidobtam (azaz egy nagy kartondobozba raktam, aztán majd megy a veszélyes szelektívbe) vagy 200 megírt CD-t, mindenféle valahavolt munkák archíválását. A kifejezetten kultúr-melóknak (színházi plakátok, könyvek, kiállítási katalógusok stb.) még ezúttal megkegyelmeztem.És közben a legváratlanabb helyekről fotók, papírok.
Például egy kép a Mamámmal, valamelyik kiállításom megnyitóján, becslésem szerint 1980 körül.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Hogy valami jóból már megint kimaradtam, itt az üres jelentkezési lapom:
Ugyanis a ferenceseknél sajnálatos módon nem volt KISZ, aztán a Főiskolán meg mintha egyszer próbálkoztam volna (ezek szerint papír nélkül), arra emlékszem, hogy az egyik évfolyamtársam éles szavakkal kikelt a felvételem ellen. A jómultkorában nagy röhögve idéztük fel vele az eseményt. A papír hátoldala is nagyon szívhezszóló:
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Ez meg egy reprodukció, Barabás Miklós litográfiájáról, az anyai dédapámat, Degré Alajost ábrázolja. (Van a családban belőle eredeti nyomat is). Benne volt a neve az általános iskolai tankönyvben is, mint híres márciusi ifjúnak; próbáltam is vele dicsekedni, de a bunkók nagyon kiröhögtek. ("Akkor mér nem Szütsnek hívják? Höhö.)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
És egy emlékezetes fotó, ez nem annyira régi: 2002. szeptember 14.
Ezen a napon volt Závada Paliék esküvője.
Balról jobbra: Radnóti András, Radnóti Sándor, Csáki Judit, Neményi Mari, Nagy Imre, szm és a Vojnich. Valószínűleg György Péter fotózta.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Mutatnék egy amerikai festőt, illetve néhány képét.
Hogy van, aki még arcátlanabbul (de jól!) hasznosítja a Morandi hagyatékot.
1960-ban született (in Memphis TN, USA), megkerestem az önéletrajzát, hát Morandinak a nevét sem említi. Gondolom a népek ottan Wilmingtonban soha nem hallottak M. felől.
Na, mutatok képeket (egyébként az első képét egy spanyol blogban találtam)
Ezek a tengeres képek a frissebbek, itt már a Rothkón átszűrt Morandit látjuk. De nehogy már bántsam, Nagyon szép kép egyik-másik, de nem kell belehalni. Brancsbéli a fiú, na.
Végére meg egy jó morandis zene, J.C. Bach: Lamento "Ach Dass Ich Wassers Genug Hätte", a már annyit emlegettem nagyszerű kontratenor, Carlos Mena énekel.
A cím aktuális (szabad) fordítása: Elegem van már a latyakból!