Muszáj még György Péter cikkéből idézzek. (Megjött a kézirat.)
"Kádár kettős garanciát jelentett, kínált a számukra: (az 1957. május elsején tömegesen felvonulóknak, azaz az ország lakóinak, a szerk.) egyszerre zárta le a Rákosi-korszakot, és azt a sötét iszonyatot, amely 1944 telével, a Szálasi-korszakkal végződött. S az a tény, hogy Kádár garantálta azt, hogy szocializmus lévén nem pusztán az „urak” nem térnek vissza, de a halottak emléke sem, ez olyan ígéret volt, olyan ajánlat, amelynek nehéz volt ellenállni. (...) Annak ami 1938 és 1945 között történt, amit a nem zsidó magyar társadalommal (is) tettek, ennek a rettenetes örökségnek a súlya az elkövetkező években válik nyilvánvalóvá, s épp a Kádár-rendszer utóéleteként, a demokratikus közösség felépítésének munkája során – mert az annak az alapfeltétele. A Holocaust emléke ugyanis nem a mai magyar társadalom üres morális kérdése csupán, hanem a politikai (emlékezet)közösséggé válás, tehát egy demokratikus kultúra játékszabályait értő közösség működésének eminens előfeltétele. (...) Ha azt szeretnénk, hogy az új paradigmává vált univerzális rasszizmus korszakában megállítsuk mindazt, aminek pár hónapja a mai magyar társadalom tanúja volt, akkor meg kell találnunk az emlékezetközösség megformálásához vezető kulturális regisztereket, magyar nyelven is be kell járjuk ezeket a hallomásból ismert utakat. A romák ellen elkövetetett gyilkosságok rettegéssel, aggodalommal, mélységes lelkiismeret furdalással tölthettek el mindannyiunkat. A többségi társadalom a nyomozás hónapjai alatt tapasztalt tompa közönye, a gyakorlatilag változatlan ellenségesség ténye azt mutatja, hogy a szolidaritás, az összetartozás tudása nélkül nincs megrendülés, nincs gyász. Ha azt vizsgáljuk, hogy miként is vált uralkodó doktrínává ez a közöny, miként is jutottunk oda, hogy ártatlan emberek nyílt kivégzését a többségi társadalom tagjai csak mérhetetlen nehézségekkel vonatkoztatták magukra, akkor érdemes visszautalnunk az 1938 és 1944 közötti évekre, amikor minden bizonnyal hasonló dolgok történtek elődeinkkel. Ha a Kádár-rendszer rettenetes örökségére gondolok, akkor elsősorban az üres univerzalizmus ideológiájának foglyaként, az elzárt országban élők reménytelen magabiztosságának leverő következményeit látom magam előtt. Amint az alku érvénytelen lett, úgy vált nyilvánvaló a szellemi csőd, amelyben éltünk, amit megörököltünk, s amelyben részben ma is élünk. Olyan emlékezetközösséget kell teremtenünk, amely megóv minket – saját magunktól, s ha jól értem, ami mostanában történik mifelénk, akkor az elkövetkező években erre lesz a legnagyobb szükségünk."
szm: 2007/10
+ + +
Bocsánat a hosszú hallgatásért, az a helyzet, hogy Kiss Amy barátom hozta rám a teljes morális összeomlást két nagyszerű svéd krimi formájában (és nemsokára kapom a harmadik kötetet is!)
azaz Stieg Larsson: A tetovált lány; A lány, aki a tűzzel játszik összesen több, mint 1100 oldal, és nagyon jó!
+ + +
A minap a Páva utcai Holokauszt központban Nádas Péter beszélgetett Csaplár Vilivel új könyvéről (már emlegettem). Alkonyatkor értem oda, csoda fények voltak. Egyáltalán, hajnalonta az ablakunkban ordítoznak a rigók és egyéb tollasok, lehet, hogy pénteken a kiállításom megnyitójakor ömleni fog az eső vagy a hó, de a télnek akkor is VÉGE!
és hogy végre valami kaját is mutassak, igazi diétás cucc: currys csirke fekete vadrizzsel, elég jó volt.
iPhone fotó: SZüts Nóra
végül két kedves móka: a póló-animáció (remélem van, aki nem ismerte!) és a szendvics Bill Gatesnek...